2008. november 4., kedd

A pizza

Nyugodtan kérdezhetnétek, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra? Hát Christopher Moore hatására, az általam is nagyra tartott Biff evangéliumában az angyal és Biff a mai USA-ban elmennek pizzát enni. Biff ugyan megjegyzi a vétel előtt, hogy az ő idejében még nem ismerték a pizzát. Elgondolkoztam ezen, hogy mióta is ismerjük a pizzát (persze a könyvnek nem ez a fő mondandója).

A szó latin eredetű, két változata lehetséges úgymint pincere-összegyúrni, vagy picea, ahogy az ókori rómaiak a kemencében sütött kenyeret hívták. Az irodalomban Vergilius Aenisében olvashatunk először erről a finomságról, Marcus Lucius Cato i.e 3. században ír egy kövön sütött lapos kenyérről, melyet olivaolaj, különböző fűszerek és méz felhasználásával készítettek. Pompei romjai között pizzázót is feltártak a régészek (kru79). 1000 körül már pizza névre hallgat ez a mai pizzához még nem hasonlító eledel.

A ma ismert ízeihez Amerika felfedezésére és a paradicsom elterjedésére, no meg a bivalytejből készült mozarellára volt szükség. 1780-tól Nápolyból indult ki, a mára már vilgméretűvé vált pizza kultusz, mely már a búzaliszt, az élesztő és a paradicsom, a mozarella mellett egyéb finomságokat is tartalmazott .

És milyen lehetett az egykoron foszlós magyar kenyér őse? A honfoglalás tájékán a "háziasszony" az ehető magvakat keverte össze és ebből sütött kövön valami, a mai ízvilágnak nem annyira tetsző dolgot. Őseink tésztakészítést is folytattak. A magok örleményét vízzel összegyúrták, majd a tésztát a napon meg és kiszárították. Az így elkészült száraztáp a nyeregkápa alatt szolgálta a lovasok élelmezését, vízben megfőzve.

Ha lehet szavazni, akkor én a mai pizzára szavaznék.

Nincsenek megjegyzések: