B.T.T.István

Lopott holmi, de ebből garantáltan megtudjátok az egészséges táplálkozás alapelveit....
http://www.youtube.com/watch?v=uqh_kWyj_iM

Arábia bora

Életemben ha nem jön be a D terv (mármint hogy doktorkodom) akkor jön a B terv: Barista leszek. Ennek kapcsán már rég óta tervezem, hogy a kávéról írok. Eddig halogattam, mert annyi mindent lehet írni róla, hogy nem is tudtam hol kezdjem, de most elkezdem, és előre is elnézést de folytatásos sorozatnak tervezem.

Azt hogy a kávét kik, hogyan és mikor fedezték fel, azt még a mai napig nem tudjuk pontosan, számos szemlélet van a világban.

Az egyik legenda szerint egy kecske pásztor lett figyelmes arra, hogy a kecskéi éjszakánként igen élénkek, ezt elmesélte a közeli kolostor imámjának, aki arra a következtetett, hogy a kecskék nyilván ettek valamit amitől ilyen élénkek. A legelő közelében lévő cserjék bogyójából vizes főzetet készített, és maga is konstatálta, hogy ha iszik a főzetből egész éjjel éber marad. A főzetből adott a szerzeteseknek, hogy az éjszakai imákon is éberek legyenek.

A mozlimok szerint maga Gábriel arkangyal fedte fel Mohamed előtt a kávé erényeit. Egy másik legenda szerint pedig a sivatagba száműzött Omar dervis (aki gyógyító dervis volt) jött rá a kávé készítés fortélyaira.

Kezdetben a kávét csak vallásos ceremóniák alkalmával illetve orvosi javallatra fogyasztották. A muftik a szerzetesek után a több jelenlevőt is megkínálták a vallási közösségekben kávéval. A kávéivás szokása ezek után gyorsan terjedt a polgári lakosság körében is. Konstantinápolyban 1554-ben nyílt meg az első nyilvános kávéház.

Európán belül Velencébe érkeztek 1600-as évek elején az első kávé szállítmányok. Kezdetben csak gyógyászati célokra használták és kizárólag a patikárusok használták, majd 17. század végére a kávé ivás társasági eseménnyé vált és meghódította Európát. A kávé nagyon jó időben érkezett Európába, az volt a felvilágosodás korszaka, az arisztokrácia udvari kultúra korszak leáldozóban volt. Helyette újfajta találkozásoknak nyújtottak lehetőséget a kávéházak. A kávéház tulajdonosa, főpincére egyszerre volt egyéb információs csatornák hiányában informátor, diplomata, üzenet vivő, házasságszerző, egyszóval Barista.

A legrégebbi kávéház Rómában az Caffé greco

What about second breakfast?

Abszolút klasszikust vettem elő, A gyűrűk urát. Azt gondoltam, nem nagyon tud újat mondani, de tévedtem természetesen. Először is kiderült, hogy sokkal kevesebb konkrétumot tartalmaz, mint amennyit feltételezne róla az ember. A szereplők esznek-isznak ugyan, énekelnek, de hogy mit, azt Tolkien elintézi azzal, hogy remek lakoma volt, vagy gazdag vendégség, vagy szegényes ebéd, aztán jól van, mindenki képzelje el, ahogy tudja.

Azért itt-ott derültek ki dolgok, pont elegendő egy bejegyzéshez. Kezdjük rögtön a hobbitokkal:

„Mármost a Megye-lakó hobbitokról, akik elbeszélésünk szereplői, elmondhatjuk, hogy amikor béke és jólét honolt köztük, igen vidáman éltek. Tarak ruhákban jártak: főleg a sárgát és a zöldet kedvelték; lábbelit azonban ritkán viseltek, mert a talpukon vastag, kemény bőr nőtt, és a lábfejüket sűrű, gyapjas szőrzet borította, olyasféle, mint a hajuk, amely többnyire barna volt. Így aztán bármennyi mesterséget űztek is, a vargaságot elhanyagolták; de hosszú, ügyes ujjaikkal egyébként igen sok hasznos és tetszetős holmit tudtak maguknak készíteni. Arcuk legtöbbször inkább jóindulatú volt, mint szép: széles, pirospozsgás, szemük csillogó, szájuk mindig nevetésre állt, meg evésre és ivásra. Nevettek is jócskán, meg ettek és ittak, sokszor és derekasan; mindig hajlottak a z egyszerű tréfákra és a napi hat étkezésre (ha tellett rá).”

A kedvenc eledelük a gomba, amit szenvedélyesen szeret minden hobbit – ezzel magyarázhatóak Frodó hajdani portyái Mocsolyaszeg gombamezőin és Zsizsik gazda jogos felháborodása is. A Megye határain túl is jutott azért jó falat, rögtön Bríben, a Pajkos Póniban, ahol Papsajt Ászok forró levest, hideg sültet, szedres lepényt, friss cipót, vajat, érett sajtot és kitűnő sört tett eléjük. Szerintem ez igen gazdagon mért vacsora, de Tolkien szerint csak egyszerű, ízletes ennivaló. Gyanús, milyen lehetett akkor egy ünnepi vacsora.

A hobbitok útja az Öregerdőn vezetett át, ahol Bombadil Toma látta őket vendégül. Toma vegetáriánusnak tűnik, nem csak mert az általa kínált hideg vacsorában nem szerepelt húsétel, de szerintem a karakteréhez is ez passzolt.

Végül elérkeztek a tündékhez: az első hosszabb megállóhelyen, Völgyzugolyban rengeteg lakomán vesznek részt, de itt sem derül ki pontosan, hogy vajon miből is állhatott egy olyan. Lothórienben meg nem ettek (itt már sietősebb volt az útjuk), de útravalónak lembast (útikenyér, máshol ostya) kapnak, ami leginkább táplálékkiegészítőkkel feltunningolt kétszersültnek tűnik. Ugyanitt megemlítik, hogy a beorningok remek mézeskalácsot készítenek – ha valakinek van információja a beorningokról, megköszönöm, nekem nem volt energiám végigtúrni a kedvükért a függeléket.

Ahogy nő a sötétség, egyre fontosabbá válik az étel, főszereplőinknek ráadásul ekkor még bőven van hol csemegézniük. Pippin és Trufa először belakmároznak az entek italából, majd Orthanc ostrománál Vasudvardban mentik meg a helyi készleteket.

„A király és kísérete némán ült lován, s ámulva észlelte, hogy Szarumán hatalma megdőlt; de hogy miként, azt nem is sejtették. Szemüket most a kapubolt és a romkapu felé fordították. Aztán egy nagy törmelékhalmot vettek észre a közelükben; s egyszerre rádöbbentek, hogy két kicsi alak heverészik rajta fesztelenül, szürke köpenyben, hogy a kövön alig látni. Mellettük palackok és tányérok, mintha az imént laktak volna jól, s most épp az evés fáradalmait pihennék ki. Az egyik láthatólag aludt; a másik keresztbe vetette a lábát, tarkója alá tett kézzel hevert, egy törött kőre dűlve, s a szájából időről időre kis kék füstkarikákat eregetett.”

Így pihente ki a két hobbit az ostrom fáradalmait. Jól megérdemelt kényelmüket bor, sör, sózott hús, húsos szalonna és vajas-mézes kenyér szolgálta, a zöldségek azonban sajnos hiányoztak: a vége felé már akadozhatott az ellátás.

Eközben Frodó és Samu Morannon környékén szenvednek Smeagol-Gollammal, aki jóindulata jeleként 2 nyulat fog. Samu profi szakács, becsináltat készít belőle Gollam erőteljes tiltakozása ellenére. Az elkészült nyuszi annak ellenére finom lett, hogy Samu korlátozott készletekkel rendelkezett csak: illatos füvekből gyenge volt az eresztés, sem gyökereket (sárga- és fehérrépát), sem kolompért nem talált hozzá. Gollam persze boldogtalan: őt az sem vígasztalja, hogy Samu felajánlja neki, hogy legközelebb fish&chips-et csinál neki, mondván, hogy ő is megszeretné a krumplit, ha egyszer megkóstolhatná a klasszikus angol sült halat hasábburival.

Na most, leszögezném, hogy készítettem már nyuszit, de valahogy mindig pörkölt lett belőle. Olyannyira, hogy kénytelen voltam most utánanézni, mi is az a becsinált, íme: mindazok a leveses: husfélék, melyeket rántásban abálnak s miután saját levök elfőtt, mindannyiszor forró vizet töltenek utána. A betegek számára készült B. egyetlen fűszere a só, legfeljebb egy kevés citromlé, azonban egészségesek számára néha borecet is szolgál fűszerül. Ily alakban készítik a csirkét, borjut, nyulaprólékot. A B.-at inkább vacsorára adják mint délben, amikor is azt a szokásos leves fölöslegessé teszi. Forrás: Pallas Nagylexikon

Ami a konkrét becsinált-receptet illeti, javaslom ezt vagy ezt az oldalt megtekinteni, az első egy tenyésztői oldal, a második meg egy vágóhídé, szerintem teljesen viccesek.

Pippin következő minőségi étkezése már Minas Tirith-ben esik, a Fellegvárban, ahol Beregond katonákhoz méltó étkeket kínál neki: kenyeret, vajat, sajtot, almát és sört, a puritanizmus jegyében azonban fatányérban és kupában. Nem csak Pippin, hanem Denethor is jókat eszik ám:

És mert minden jó, ha vége jó: az 1420-as év egyes helyeken a Szauron felett aratott győzelem miatt elmékezetes, más helyeken meg a tejszínes eper és a kiváló árpatermés okán – az 1420-as sört hosszan emlegették a hobbitok.

A sör amúgy is központi itala a regénynek, isznak jó és rossz söröket, méhsert, vizes sört, pinttel vagy korsóval, örömükben vagy bánatukban. A részletek ebből a zseniális összefoglalóból megtudhatók.

És hogy ne maradjunk borzongás nélkül, nézzünk körül ezen a honlapon és reménykedjünk, hogy a 2010-es turnén útba ejtenek minket is. Ha mégsem, még mindig választhatunk: vagy beérjük a Mamma Mia előadásokkal, vagy elmegyünk Kölnbe és ott nézzük meg németül. Nem semmi élmény lehet.

Forró kutya

Régóta szerettem volna írni Pratchettről, óriási kedvencem nekem és amúgy is remek figura. Csakhogy nehéz bármit is kezdeni a Korongvilágon fellelehető gasztrokultúrával: a trollok követ esznek, erről sokkal többet nem lehet mondani. A törpék kedvenc étele a nyárson sült patkány, sok-sok ketchuppal – ami érthető, ha belegondolunk, milyen lehet az íze ketchup nélkül. Nemzeti eledelük továbbá a törpkenyér (dwarfbred): ezt hosszú utak előtt készítik arra az esetre, ha megéheznének, olyan hozzávalókból, hogy tartós maradjon. Célját maximálisan ellátja: amikor egy törpe éhezik, megtekinti a törpkenyeret és úgy dönt, hogy ennyire azért mégsem éhes – így aztán valóban abszolút tartós, egyes darabok generációkon át öröklődhetnek. Nem utolsósorban harci fegyvernek is kitűnő.

Az emberek és emberszerű lények étkezési szokásai változatosak. Nanny Ogg ugyan megjelentetett egy szakácskönyvet Ankh-Morphorkban, de azt meg én nem olvastam. Végül eszembe jutott Cut-Me-Own-Throat Dibbler, a Korongvilág lelkes élelmiszeripari mikrovállalkozója, aki kolbászt és pitéket ad el mindazoknak a szerencsétleneknek akik túl gyengék vagy betegek ahhoz, hogy elszaladjanak előle.

Íme tehát a jelen blog témája: kolbász kenyérbundában, avagy a hotdog.

Kezdjük a szó etimológiájával. A hot dog kifejezés eredete misztikus ködbe vész. Ami bizonyosnak tűnik, hogy eredetileg a szokásosnál hosszabb, germán eredetű (bajor vagy frankfurti, esetleg bécsi) kolbászra használták ezt a nevet, később ragadt rá a kiflis változatra is. Hogy mért nevezték így a kolbászt, már az is kérdéses: valószínűleg az 1800-as években a német bevándorlókat cikizték azzal, hogy az általuk behozott kolbászfajtát az ugyancsak általuk behozott tacskóval (dachshund) azonosították. Másik vélemény szerint a Yale egyetemistái felelősek érte, akik az ilyesmi olcsó és egyszerű ételt áruló bódékat nevezték dog wagonnak, amivel az étel minőségére – és feltehetően származására - utaltak. Akár így, akár úgy, már az 1880-as évektől a kutya a kolbász szinonímájának számított.

Amerikában a hotdog misztikus jelentősségre tett szert. Mi mutathatná ezt jobban, mint az amerikai Nemzeti Kolbász és Hot Dog Tanács, amely képes saját honlapot fenntartani és olyan irányelveket nyilvánosságra hozni a hotdog-evéssel kapcsolatban, mint:

• sose kerüljön feltét a kolbász és a kifli közé: mindig a kutyát öltöztetjük
• a feltétek sorrendje: nedves feltét (mustár, csili), majd a száraz (hagyma, zöldség, mimás), végül a fűszerek (szellersó, paprika)
• a hotdogot maximum 5 harapással kell legyűrni. Bécsi kolbász esetén (ez hosszabb) 7 harapás még elfogadható.
• 18 éves kor fölött nem kérünk ketchupot
• sose igyunk hotdoghoz bort

Ha még mindig bizonytalanok lennénk a hotdog gasztronómiai és popkulturális jelentősségével, akkor büszkén jelenthetem, hogy hotdogot esznek a Dirty Harryben és a Grease-ben, a Szezám utcában és a Grace klinikában. Hotdogot eszik Mickey Mouse, Elvis, a Led Zeppelin, a B-52 és Neil Young.

Forró kutyánk tradicionálisan tacskóból van. Amit – milyen meglepő – az angolszászok nem csak dachshundként / wiener dogként, hanem sausage dog-ként is ismernek állítólag. Ismert és kedvelt kutyafajta, valószínüleg egyike a leggyakrabban előforduló kutyáknak az irodalomban, valószínűleg nevetséges külseje és temperamentuma (játékos, de végtelen makacs népség, háztömbnyi egóval, mint egy rigolyás, agglegény nagybácsi) miatt.

És ha már egyszer bécsi az a kutya, akkor mi más is lehetne ő, mint Németország egyik szimbóluma. A tacskót már az I. Világháború előtt is a németekkel azonosították a politikai karikatúrák, a megfeleltetés azóta folyamatos, ami többek között ahhoz vezetett, hogy tacsik tömegei kerültek sintérkézre mindkét világháború alatt. Waldi, a ’72-es müncheni nyári olimpiai játékok kabalaállata is tacskó.

Mint annyi minden más is. Picasso kutyájáról lengendák szólnak, Tacskó Garfield haverja, Odie is, Buster és Slinky a Toy Storyban. A legklasszabb tacskók azonban Garry Larson-nál fordulnak elő, aki egy teljes albumot szentelt nekik a The Far Side-ban. Egy újabb emblematikus, szürreális és paranoid képregény 1980-95 közöttről.

És ha bárkit érdekelne így karácsony előtt, hogy szívesen megajándékozna valamivel, ne habozzon, hanem nézzen körül a Dibbler-féle Pratchett-merchandise háza táján. Szívesen fogadok mindenféle relikviát, most épp ezt a pólót néztem ki magamnak. Csak úgy mondom, tényleg.

Ha már ajándék, Pratchett egy időben fontosnak tartotta feltüntetni az önéletrajzában, hogy ő bizony nagyon kedveli a Banana Daiquiri-t. Ha esetleg egy napon szembejönne az utcán, hívjátok meg egyre a nevemben.

A teáról

E blog létrehozójának már megígértem, hogy "Az ideális konyha" c. 1934-ben kiadott, a szép otthonról és a jó konyháról szóló könyvéből - melyet az Anyu kapott kislánykorában- a teázásról írok. Az ígéretet márpedig be kell tartani, sőt én egy picit megtoldom egy kis kalandozással.

Ha Poirot konyhájából indulunk ki, akkor talán nem tartozik a lehetetlen ötletek közé, hogyJane Marple-ről, közismerten Miss Marple-ről is megemlékezzünk. Őt Agatha Christie saját nagymamájáról mintázta, aki " mindenről és mindenkiről a lehető legrosszabbat feltételezte és rendszerint igaza volt."

Ez a St. Mary Mead-ban lakó angol tweedszoknyás vénkisasszony végtelenül kíváncsi volt, brilliáns logikájával oldotta meg a különböző bűnügyeket, és minden regény, s a belőlük készített filmek közös pontjai között ott van a hagyományos angol teázás is.

Érdekesség: Ausztráliában, Sassafras-ban található a Miss Marple Tea Room.

Mióta ismerjük a teát?

A monda szerint úgy 5000 évvel ezelőtt az egyik kínai császár csészéjébe fújt a szél tealeveleket és ezzel elkezdődött a tea és a teázás világot bejáró és átformáló útja.

Írásos formában először az i.e. III. században említik meg a teát, egy kínai sebész a teát ajánlja az éberség és a koncentrációs képesség fokozására. Mezőgazdasági termesztésére először Szecsuán tartományban került sor, majd később a Jangce mentén is voltak teaültetvények.

A teát királyoknak kínálták ajándékként és az idő múlásával, a kereskedelmi karavánok tevékenységének köszönhetően megjelent Európában is ez az üdítő ital, illetve a teafű.

Eleinte a fekete teát itták, majd a kínaiak kfejlesztették a zöld teát is, mely ez utóbbit a fekete rokonával ellentétben, nem fermentálják, így lesz az aromája könnyebb. Következő lépés volt a vörös tea, melyet csak részben finomítanak.

A Tang dinasztia (618-906) idején már élvezeti cikként is fogyasztották, szigorú készítési és fogyasztási szabályok mellett. Szüretelésénél is speciális előírások voltak, pl: a szüretelők nem fogyaszthattak fokhagymát, nehogy az ujjhegyen maradó erős szag szennyezzen.

Az első leveleket még nyitott edényekben forralták, később fedezték fel a zárt edényben történő forrázást.

Holland és portugál kereskedők közvetítésével terjedt el Európában a XVI. században. 1662-ben II. Károly feleségül vette a portugál Braganzai Katalint. Anglia új királynéja szenvedélyes teafogyasztó volt és az udvarral is megkedveltette a teát. Így kezdődött el az anglai térhódítása a teának.
A magas árak miatt azonban csak kiváltságosak számára volt elérhető a tea. Ezeket az árakat jelentős importadók terhelték, ezzel próbálták a gondokkal küszködő angol kincstár bevételeit növelni. A magas árak, az adók az amerikai kolóniák lakóit feldühítették. A brit adópolitikára befolyással nem bíró amerikai kolóniákban kiterjedt csempészés volt és meghirdették a tea főszállítójának a brit East India Company bojkottját, ami 1773-ban a "bostoni teadélutánban" csúcsosodott ki, a Társaság három hajójának rakományát a tengerbe borították és ezzel kezdetét vette az amerikai függetlenségi harc.

Mára a tea és a teázás a világ egyik népszerű italaként ismert. Miss Marple kedvence az ánizs tea volt, barna kandiscukorral és tejszínnel.

Ötórai tea

És hogy néz ki az ötórai tea az Ideális háztartás szerint?

Először is egy úri házbeli fogadószoba szükségeltetik, meg egy csipkés terítővel leterített asztal, vagy teáskocsi. A tea mellé szendvicsek, pogácsák és néhány aprósütemény dukál, A szendvicseknek a könnyű kiszolgálás miatt csukottaknak kell lenniük. A tálalás sok kicsiny tányér segítségével történik, mindent felraknak a vendégek érkezése előtt, hasonló a helyzet a tejszínnel, cukorral, citrommal és a dohányosok miatt a cigarettával, gyufával. A desszert-tányérra kis kerek kendőt borítanak, erre kerül a teáscsésze alja, a szalvetta és a teáskanál. Ahogy a vendég elhelyezkedett már kapja a ház úrnőjétől a teáját. A vendégek kiszolgálása nemcsak a háziasszony dolga, hanem a házikisasszony, a házigazda, s a fiatal férfitagok is tevékenyen közreműködnek, mivel a cselédek az ajtó nyitással, kabátok lesegítésével nagyon elfoglaltak. Hát így is lehet?

_Jó teázást!

Peanuts

Az alabbi poszt nyomokban mogyorot tartalmazhat (ugyanis mogyoroscsoki eszegetese kozben keszult, es mivel csokis kezzel nem lehet a klaviaturahoz nyulni, ezert lassan, na). Allergiasok, kerem, ne olvassanak tovabb.

Ezen a kontinensen nagyon nepszeru dolog a mogyoro. Plane a mogyorovaj. De komolyan, van, aki szereti. Jaratlanabbak kedveert alapvetoen haromfele van, finomra orolt, kremszeru, durva mogyorodarabokat tartalmazo, es kozepes. Onmagaban megkostolva nagyjabol a bauxit elvezeti ertekevel vetekszik. (Kesobb esetleg protezisragasztokent jol johet.)
Az amerikai gyerekek viszont imadjak. Kedvenc uzsisdobozba valo finomsag (?) a PBBJ, azaz peanut butter - banana- jam szendvics. Lekvar helyett az autentikusabbak zselet is kenhetnek. A kepen lathato kompozicio nagyjabol ketheti kaloriaszuksegletemet fedezne. Ha meg birnam enni.
Nem csak a mogyoro nepszeru, hanem, foleg az azsiaiak koreben, a mogyoroallergia is. Olyannyira, hogy Halloweenkor sok haznal nem is csokit adnak, hanem valami sosat, vagy kis muanyagjatekot, mint pl a Snoopy szappantarto, amit Csibi zsakmanyolt mindjart elete elso trick-or-treatje alkalmaval. Es ez bravurosan at is vezet minket aegyetlen es igazi ertelmehez, ez pedig a Snoopy kepregenyek.
Snoopy apukaja a Charles M Schulz nevu bacsi. 1950. oktober 2.-tol 2000. februar 13.-ig jelentek meg uj kepregenyek, Schultz halalanak masnapjaig. Elkepeszto mennyisegu (konkretan 17 897) comicstrip (kepregenyszalag?) jelent meg az 50 ev alatt, 355 millio olvaso latta 2600 ujsagban, de volt tevemusor es musical is. Minden szereploje tokeletes pszichologiai esettanulmany, egyetlen normalis sincs kozottuk. Ezert szeretjuk.
Ennyi neurotikus ovodas nem teremtodik meg csak ugy, holnaprol mara. Tekintsuk at Charlie Brown es baratai fejlodestortenetet, tanulsagos.
A 40-es evek - Li'l Folks
Ezen a cimen Schultz a helyi ujsagban jelentetett meg egy kepregenysorozatot 1947-tol, melyben hasonlo karakterek szerepelnek, mint kesobb a Peanutsban, es feltunik egy (konkretan harom) Charlie Brown nevu kisfiu. Egyikuket a tarsai elassak a homokban. A karaketerek hasonloak, de kevesbe konzisztensek, mint a kesobbiekben. 1948-ban a Saturday Evening Postban jelent meg egy panelsorozat, majd 1949-ben szerzodest irt ala a United Features Syndicate-tel. 1950-tol orszagszerte 7 ujsagban jelentek meg naponta a kepregenyek
50-es evek - Peanuts
Ez volt az elso Peanuts kepregeny (egyperces nema felallas, koszonom). A cimet a kiado keresere kellett lecserelni, mert hasonlitott nehany kortars kepregenyhez, Schultz ezt a cimet valojaban sosem szerette. A karakterek nagyon hasonloak a modern karakterekhez, de azert vannak fontos kulonbsegek. Az abszolut egyseges megjelenes titka az volt, hogy Schultz mindent sajat maga csinalt. A letisztult, minimalista stilus szinte a vedjegyeve valt a kepregenyeknek, a vastag es vekony vonalak hasznalata a kesobbiekben meg jellemzobb lett. Az egyszeru stilus a kifejezoerot is noveli, erezzuk, hogy ha a kornyezetbol megmutat valamit, azt nem veletlenul teszi.
A 60-as - 70-es evek

volt a Snoopy-kepregenyek fenykora.A figurak, rajzban es karakterben egyarant kiforrottak. Fanyar, szarkasztikus humorral feltunnek fontos tarsadalmi, politikai kerdesek is, mint a vietnami haboru. A Peanuts kepregenyek jo evtizeddel megelozik korukat: teljesen termeszetes, hogy Franklin, a fekete kisfiu Charlie Brown iskolajaba jar, hogy Charlie Brown baseball-csapataban harom lany van, sot, Charlie Brown vissza is utasit egy szponzori ajanlatot, mert a szponzor nem akar lanyokat vagy kutyakat a csapatba.A klasszikus jelenet, ami sok formaban visszater: Lucy elrantja Charlie Brown elol a labdat. Esetleg utana a pszichologia standon segit neki feldolgozni a frusztraciot. 1965-os az elso tevemusor, a Charlie Brown karacsonya is.

A 90'-es evekben
a vonalvezetes lathatolag egyre reszketosebbe valt: Schultz Parkinson-korban szenvedett. 2000 ev elejen ugy dontott, betegsege miatt nem tudja tovabb folytatni a kepregenysorozatot. Februar 12-en halt meg.

Zhar-Ptitsa

Ez a post a szokásostól eltérő irányban épült fel a fejemben. Ugyanis először a receptre bukkantam rá, utána kezdtem csak el gondolkodni, hogy mi mindent lehet még írni a téma kapcsán. Rengeteget amúgy, kultúrtoposz lévén.

Madarunk tradicionális elkészítési módja tehát:

Az állat fejét levágjuk (amúgy Horváth Ilonásan). Fogunk egy sörösdobozt és kiöntjük a sör kétharmadát, annak a helyére kerülnek a fűszerek. A sörösdobozra ráültetjük a madarat, hogy az a madár hasüregében álljon, majd az egészet a rostra helyezzük. Vigyázni kell, nehogy odaégjen, mert nagyon-nagyon-nagyon gyorsan elkészül.

Ha valaki a fenti receptből nem jönne rá azonnal, kiről is van szó, íme, a megfejtés: így készül a főnix-sült.

A tipp Neil Gaiman Sunbird c. novellájából* származik. Magyarra tudtommal még nem fordították le. Ez nem csoda, itthon csak a Stardust moziváltozatának bemutatója után nőtt meg az érdeklődés NG iránt és az Agave még a regények fordításán sem jutott túl. NG Lafferty (egy a ’60-as, ’70-es években aktív novellaíró, ha bárki tud róla bővebbet, ne habozzon szólni) stílusát imitálja itt, a történet pedig elvileg a hedonizmusról, az epikureusokról, meg az örök életről szól kábé. Gyakorlatilag meg a fene tudja, miről is, én szeretem.

NG több műfajban is otthon van, a specialitása azonban a szimbólumok, mitoszok és utalások meglehetősen szövevényes egymásba tekerintése. Írt meséket, horrort, fantasyt, sci-fit, az én szívem csücskévé azonban (milyen meglepő) a képregényeivel vált. Az idén 20. éves Sandman egy zseniális, 10 (+1) kötetes alkotás Morpheusról, az álom antropomorfikus perszonifikációjáról (nem hiszitek el, de ezt a kifejezést is nagyon vágytam már leírni). NG meglehetősen elismert szerző, több fiókja is tele lehet a Hugo és Nebula díjakkal, ráadásul írókhoz méltatlanul nagy és lelkes rajongótáborral bír, amelynek nem túl aktív, de oszlopos tagja vagyok.

A saját könyvein / novelláin / versein túl mindenféle egyéb projektekbe is lelkesen belebonyolodik. Így írt már Babylon5-részt, jövőre kiadják a Batman-sorozathoz készült kétrészes képregényét ("Whatever Happened to the Caped Crusader?") és talán egyszer megvalósul a NG-féle Gilgames-film is. A Death: The High Cost of Living-ből is film készül lassan. És mert eddig a regényekről nem esett szó, hát majd most: a Neverwhere és a Stardust mesék, bár a Neverwhere jóval sötétebb, abból a fajtából, ahol a mesehős nem csak az életét, hanem a lelkét is kockáztatja. Általában is sokkal közelebb jár Grimmékhez, mint Walt Disney-hez, legtöbbször leginkább Grimmék másik oldalán. Aztán vannak az istenes könyvei, az American Gods és az Anansi Boys, az előbbi sorai között az én Amerika-ellenes előítéleteim is kényelmesen otthon érzik magukat. A Good Omens-t meg Terry Pratchett-tel együtt írták, két szívemszerelme író közös műve az elnapolt Apokalipszisről. És mert az antikrisztusnak bejön az almalopás és vidéki Anglia, hát a világvége érdeklődés hiányában elmarad.

Nem utolsó sorban pedig azért is kedvencem, mert olyan szép fiú. (Már ha valaki kedveli a feketébe öltözött, borostás és gyárilag kócos angolszász szellemi szabadfoglalkozású típust. Nekem bejön, bár azért el kell mondanom, a mellékelt kép elég régi.)

* * *

A tűzmadarakat világszerte ismernek a különböző kultúrák. A mai európai kultúra főnixe Egyiptomból származik, onnan vették át a föníciaiak, aztán a görögök. De nagyjából mindegyik ősi kultúra rendelkezik valami főnix-mítosszal. Hogy hogyan néz ki, az külön ornitológiai rejtély, nagyjából minden, galambnál nagyobb madarat meggyanúsítottak már vele, de főleg a gólyák, gémek, fácánok és pávák gyanúsak.

Az európai / egyiptomi főnix 500-15ezer évig él (forrása válogatja), gyönyörű (hím!) madár, ami élete végén fészket rak, meggyújtja és vele ég. A hamvakból születik egy új főnix, ami aztán elviszi apja (anyja) hamvait Héliopoliszba, ahol Ré és a felkelő nap egyik szimbólumaként tisztelik / tisztelték. A görögök mindezt átvették (φοίνιξ) és megfejelték azzal az információval, hogy a főnix – hol máshol - Föníciában él egy kút mellett és hajnalban, amikor annak vizében fürdik, Apollón megállítja a napot az égen, hogy meghallgathassa az énekét. Perzsául سيمرغ-nak, Japánul 不死鳥-nak írják, ugye szép? Halhatatlanságára pedig a zsidó folklórban találni magyarázatot, mely szerint a főnix volt az egyetlen állat, amelyik nem követte Ádámot, amikor az elhagyta a paradicsomot – nem vall valami nagy jellemre.

A mi főnixünktől teljesen függetlenül jelent meg a főnix - Fenghuang (鳳凰) - Kínában valami 7.000 évvel ezelőtt. A hím madár neve Feng, a nőstényé Huang, a modernebb időkben azonban ők ketten összemosódtak egyetlen (nőstény) entitásba, aki ilyen módon a (hím) sárkány párjává vált. A Főnix így a yin és yang egyesülésének is metafórája, az egyik legősibb és leginkább tisztelt jelkép arrafelé.

Különösen gazdag az orosz /szláv főnix-folklór, ahol Zhar-Ptista (Жар-Птица) néven ismert. A tűzmadár az orosz tündérmesék hőse, akinek tolla világít a sötétben és egyszerre hoz áldást és átkot arra, aki elfogja. A tűzmadár általában maga a hős előtt álló feladat, többnyire egy tollát kell megszerezni. Maga a nagyon vágyott csoda: a toll varázsa kezdetben megigézi a hőst, de végül az fogja okozni a nehézségeit.

A tűzmadár-mesék a tündérmesék klasszikus mintáit követik: a toll előre jelzi az út nehézségeit, amiket a közben megismert mágikus segítők segítségével küzd le: így végül sikerül célba érnie, elfogni a madarat és hazaérni a jutalomért. A legismertebb változat az Iván cárevics és a szürke farkas című, de hasonló történetek ismertek Iránban, Örményországban, Csehországban, és Grimmék meséi között is (na tessék, már megint ők), bár eltérések is vannak, így pl. a főnix gyakran lop almát. Amivel vissza is tértünk NG-hez.

A modern irodalomban is gyakori szereplő. Az Illiászban és Odüsszeiában is megfordul (Amyntor fia, Achillész és Odüsszeusz egyik barátja). Általában lelkesen használják az újjászületés, legyőzhetetlenség, örök élet, ifjúság témakörökben, sportban, politikai mozgalmakban, tudományos intézetek és csillagképek elnevezésekor, ill. bárhol máshol, ifjúsági, sci-fi és egyéb irodalmakban, így a Narnia Krónikáiban és a Harry Potterben is fontos szereplővé avanzsált.

* Megjelent a Noisy Outlaws, Unfriendly Blobs, and Some Other Things That Aren’t As Scary… és a Fragile Things novelláskötetekben.