Forró kutya

Régóta szerettem volna írni Pratchettről, óriási kedvencem nekem és amúgy is remek figura. Csakhogy nehéz bármit is kezdeni a Korongvilágon fellelehető gasztrokultúrával: a trollok követ esznek, erről sokkal többet nem lehet mondani. A törpék kedvenc étele a nyárson sült patkány, sok-sok ketchuppal – ami érthető, ha belegondolunk, milyen lehet az íze ketchup nélkül. Nemzeti eledelük továbbá a törpkenyér (dwarfbred): ezt hosszú utak előtt készítik arra az esetre, ha megéheznének, olyan hozzávalókból, hogy tartós maradjon. Célját maximálisan ellátja: amikor egy törpe éhezik, megtekinti a törpkenyeret és úgy dönt, hogy ennyire azért mégsem éhes – így aztán valóban abszolút tartós, egyes darabok generációkon át öröklődhetnek. Nem utolsósorban harci fegyvernek is kitűnő.

Az emberek és emberszerű lények étkezési szokásai változatosak. Nanny Ogg ugyan megjelentetett egy szakácskönyvet Ankh-Morphorkban, de azt meg én nem olvastam. Végül eszembe jutott Cut-Me-Own-Throat Dibbler, a Korongvilág lelkes élelmiszeripari mikrovállalkozója, aki kolbászt és pitéket ad el mindazoknak a szerencsétleneknek akik túl gyengék vagy betegek ahhoz, hogy elszaladjanak előle.

Íme tehát a jelen blog témája: kolbász kenyérbundában, avagy a hotdog.

Kezdjük a szó etimológiájával. A hot dog kifejezés eredete misztikus ködbe vész. Ami bizonyosnak tűnik, hogy eredetileg a szokásosnál hosszabb, germán eredetű (bajor vagy frankfurti, esetleg bécsi) kolbászra használták ezt a nevet, később ragadt rá a kiflis változatra is. Hogy mért nevezték így a kolbászt, már az is kérdéses: valószínűleg az 1800-as években a német bevándorlókat cikizték azzal, hogy az általuk behozott kolbászfajtát az ugyancsak általuk behozott tacskóval (dachshund) azonosították. Másik vélemény szerint a Yale egyetemistái felelősek érte, akik az ilyesmi olcsó és egyszerű ételt áruló bódékat nevezték dog wagonnak, amivel az étel minőségére – és feltehetően származására - utaltak. Akár így, akár úgy, már az 1880-as évektől a kutya a kolbász szinonímájának számított.

Amerikában a hotdog misztikus jelentősségre tett szert. Mi mutathatná ezt jobban, mint az amerikai Nemzeti Kolbász és Hot Dog Tanács, amely képes saját honlapot fenntartani és olyan irányelveket nyilvánosságra hozni a hotdog-evéssel kapcsolatban, mint:

• sose kerüljön feltét a kolbász és a kifli közé: mindig a kutyát öltöztetjük
• a feltétek sorrendje: nedves feltét (mustár, csili), majd a száraz (hagyma, zöldség, mimás), végül a fűszerek (szellersó, paprika)
• a hotdogot maximum 5 harapással kell legyűrni. Bécsi kolbász esetén (ez hosszabb) 7 harapás még elfogadható.
• 18 éves kor fölött nem kérünk ketchupot
• sose igyunk hotdoghoz bort

Ha még mindig bizonytalanok lennénk a hotdog gasztronómiai és popkulturális jelentősségével, akkor büszkén jelenthetem, hogy hotdogot esznek a Dirty Harryben és a Grease-ben, a Szezám utcában és a Grace klinikában. Hotdogot eszik Mickey Mouse, Elvis, a Led Zeppelin, a B-52 és Neil Young.

Forró kutyánk tradicionálisan tacskóból van. Amit – milyen meglepő – az angolszászok nem csak dachshundként / wiener dogként, hanem sausage dog-ként is ismernek állítólag. Ismert és kedvelt kutyafajta, valószínüleg egyike a leggyakrabban előforduló kutyáknak az irodalomban, valószínűleg nevetséges külseje és temperamentuma (játékos, de végtelen makacs népség, háztömbnyi egóval, mint egy rigolyás, agglegény nagybácsi) miatt.

És ha már egyszer bécsi az a kutya, akkor mi más is lehetne ő, mint Németország egyik szimbóluma. A tacskót már az I. Világháború előtt is a németekkel azonosították a politikai karikatúrák, a megfeleltetés azóta folyamatos, ami többek között ahhoz vezetett, hogy tacsik tömegei kerültek sintérkézre mindkét világháború alatt. Waldi, a ’72-es müncheni nyári olimpiai játékok kabalaállata is tacskó.

Mint annyi minden más is. Picasso kutyájáról lengendák szólnak, Tacskó Garfield haverja, Odie is, Buster és Slinky a Toy Storyban. A legklasszabb tacskók azonban Garry Larson-nál fordulnak elő, aki egy teljes albumot szentelt nekik a The Far Side-ban. Egy újabb emblematikus, szürreális és paranoid képregény 1980-95 közöttről.

És ha bárkit érdekelne így karácsony előtt, hogy szívesen megajándékozna valamivel, ne habozzon, hanem nézzen körül a Dibbler-féle Pratchett-merchandise háza táján. Szívesen fogadok mindenféle relikviát, most épp ezt a pólót néztem ki magamnak. Csak úgy mondom, tényleg.

Ha már ajándék, Pratchett egy időben fontosnak tartotta feltüntetni az önéletrajzában, hogy ő bizony nagyon kedveli a Banana Daiquiri-t. Ha esetleg egy napon szembejönne az utcán, hívjátok meg egyre a nevemben.

A teáról

E blog létrehozójának már megígértem, hogy "Az ideális konyha" c. 1934-ben kiadott, a szép otthonról és a jó konyháról szóló könyvéből - melyet az Anyu kapott kislánykorában- a teázásról írok. Az ígéretet márpedig be kell tartani, sőt én egy picit megtoldom egy kis kalandozással.

Ha Poirot konyhájából indulunk ki, akkor talán nem tartozik a lehetetlen ötletek közé, hogyJane Marple-ről, közismerten Miss Marple-ről is megemlékezzünk. Őt Agatha Christie saját nagymamájáról mintázta, aki " mindenről és mindenkiről a lehető legrosszabbat feltételezte és rendszerint igaza volt."

Ez a St. Mary Mead-ban lakó angol tweedszoknyás vénkisasszony végtelenül kíváncsi volt, brilliáns logikájával oldotta meg a különböző bűnügyeket, és minden regény, s a belőlük készített filmek közös pontjai között ott van a hagyományos angol teázás is.

Érdekesség: Ausztráliában, Sassafras-ban található a Miss Marple Tea Room.

Mióta ismerjük a teát?

A monda szerint úgy 5000 évvel ezelőtt az egyik kínai császár csészéjébe fújt a szél tealeveleket és ezzel elkezdődött a tea és a teázás világot bejáró és átformáló útja.

Írásos formában először az i.e. III. században említik meg a teát, egy kínai sebész a teát ajánlja az éberség és a koncentrációs képesség fokozására. Mezőgazdasági termesztésére először Szecsuán tartományban került sor, majd később a Jangce mentén is voltak teaültetvények.

A teát királyoknak kínálták ajándékként és az idő múlásával, a kereskedelmi karavánok tevékenységének köszönhetően megjelent Európában is ez az üdítő ital, illetve a teafű.

Eleinte a fekete teát itták, majd a kínaiak kfejlesztették a zöld teát is, mely ez utóbbit a fekete rokonával ellentétben, nem fermentálják, így lesz az aromája könnyebb. Következő lépés volt a vörös tea, melyet csak részben finomítanak.

A Tang dinasztia (618-906) idején már élvezeti cikként is fogyasztották, szigorú készítési és fogyasztási szabályok mellett. Szüretelésénél is speciális előírások voltak, pl: a szüretelők nem fogyaszthattak fokhagymát, nehogy az ujjhegyen maradó erős szag szennyezzen.

Az első leveleket még nyitott edényekben forralták, később fedezték fel a zárt edényben történő forrázást.

Holland és portugál kereskedők közvetítésével terjedt el Európában a XVI. században. 1662-ben II. Károly feleségül vette a portugál Braganzai Katalint. Anglia új királynéja szenvedélyes teafogyasztó volt és az udvarral is megkedveltette a teát. Így kezdődött el az anglai térhódítása a teának.
A magas árak miatt azonban csak kiváltságosak számára volt elérhető a tea. Ezeket az árakat jelentős importadók terhelték, ezzel próbálták a gondokkal küszködő angol kincstár bevételeit növelni. A magas árak, az adók az amerikai kolóniák lakóit feldühítették. A brit adópolitikára befolyással nem bíró amerikai kolóniákban kiterjedt csempészés volt és meghirdették a tea főszállítójának a brit East India Company bojkottját, ami 1773-ban a "bostoni teadélutánban" csúcsosodott ki, a Társaság három hajójának rakományát a tengerbe borították és ezzel kezdetét vette az amerikai függetlenségi harc.

Mára a tea és a teázás a világ egyik népszerű italaként ismert. Miss Marple kedvence az ánizs tea volt, barna kandiscukorral és tejszínnel.

Ötórai tea

És hogy néz ki az ötórai tea az Ideális háztartás szerint?

Először is egy úri házbeli fogadószoba szükségeltetik, meg egy csipkés terítővel leterített asztal, vagy teáskocsi. A tea mellé szendvicsek, pogácsák és néhány aprósütemény dukál, A szendvicseknek a könnyű kiszolgálás miatt csukottaknak kell lenniük. A tálalás sok kicsiny tányér segítségével történik, mindent felraknak a vendégek érkezése előtt, hasonló a helyzet a tejszínnel, cukorral, citrommal és a dohányosok miatt a cigarettával, gyufával. A desszert-tányérra kis kerek kendőt borítanak, erre kerül a teáscsésze alja, a szalvetta és a teáskanál. Ahogy a vendég elhelyezkedett már kapja a ház úrnőjétől a teáját. A vendégek kiszolgálása nemcsak a háziasszony dolga, hanem a házikisasszony, a házigazda, s a fiatal férfitagok is tevékenyen közreműködnek, mivel a cselédek az ajtó nyitással, kabátok lesegítésével nagyon elfoglaltak. Hát így is lehet?

_Jó teázást!

Peanuts

Az alabbi poszt nyomokban mogyorot tartalmazhat (ugyanis mogyoroscsoki eszegetese kozben keszult, es mivel csokis kezzel nem lehet a klaviaturahoz nyulni, ezert lassan, na). Allergiasok, kerem, ne olvassanak tovabb.

Ezen a kontinensen nagyon nepszeru dolog a mogyoro. Plane a mogyorovaj. De komolyan, van, aki szereti. Jaratlanabbak kedveert alapvetoen haromfele van, finomra orolt, kremszeru, durva mogyorodarabokat tartalmazo, es kozepes. Onmagaban megkostolva nagyjabol a bauxit elvezeti ertekevel vetekszik. (Kesobb esetleg protezisragasztokent jol johet.)
Az amerikai gyerekek viszont imadjak. Kedvenc uzsisdobozba valo finomsag (?) a PBBJ, azaz peanut butter - banana- jam szendvics. Lekvar helyett az autentikusabbak zselet is kenhetnek. A kepen lathato kompozicio nagyjabol ketheti kaloriaszuksegletemet fedezne. Ha meg birnam enni.
Nem csak a mogyoro nepszeru, hanem, foleg az azsiaiak koreben, a mogyoroallergia is. Olyannyira, hogy Halloweenkor sok haznal nem is csokit adnak, hanem valami sosat, vagy kis muanyagjatekot, mint pl a Snoopy szappantarto, amit Csibi zsakmanyolt mindjart elete elso trick-or-treatje alkalmaval. Es ez bravurosan at is vezet minket aegyetlen es igazi ertelmehez, ez pedig a Snoopy kepregenyek.
Snoopy apukaja a Charles M Schulz nevu bacsi. 1950. oktober 2.-tol 2000. februar 13.-ig jelentek meg uj kepregenyek, Schultz halalanak masnapjaig. Elkepeszto mennyisegu (konkretan 17 897) comicstrip (kepregenyszalag?) jelent meg az 50 ev alatt, 355 millio olvaso latta 2600 ujsagban, de volt tevemusor es musical is. Minden szereploje tokeletes pszichologiai esettanulmany, egyetlen normalis sincs kozottuk. Ezert szeretjuk.
Ennyi neurotikus ovodas nem teremtodik meg csak ugy, holnaprol mara. Tekintsuk at Charlie Brown es baratai fejlodestortenetet, tanulsagos.
A 40-es evek - Li'l Folks
Ezen a cimen Schultz a helyi ujsagban jelentetett meg egy kepregenysorozatot 1947-tol, melyben hasonlo karakterek szerepelnek, mint kesobb a Peanutsban, es feltunik egy (konkretan harom) Charlie Brown nevu kisfiu. Egyikuket a tarsai elassak a homokban. A karaketerek hasonloak, de kevesbe konzisztensek, mint a kesobbiekben. 1948-ban a Saturday Evening Postban jelent meg egy panelsorozat, majd 1949-ben szerzodest irt ala a United Features Syndicate-tel. 1950-tol orszagszerte 7 ujsagban jelentek meg naponta a kepregenyek
50-es evek - Peanuts
Ez volt az elso Peanuts kepregeny (egyperces nema felallas, koszonom). A cimet a kiado keresere kellett lecserelni, mert hasonlitott nehany kortars kepregenyhez, Schultz ezt a cimet valojaban sosem szerette. A karakterek nagyon hasonloak a modern karakterekhez, de azert vannak fontos kulonbsegek. Az abszolut egyseges megjelenes titka az volt, hogy Schultz mindent sajat maga csinalt. A letisztult, minimalista stilus szinte a vedjegyeve valt a kepregenyeknek, a vastag es vekony vonalak hasznalata a kesobbiekben meg jellemzobb lett. Az egyszeru stilus a kifejezoerot is noveli, erezzuk, hogy ha a kornyezetbol megmutat valamit, azt nem veletlenul teszi.
A 60-as - 70-es evek

volt a Snoopy-kepregenyek fenykora.A figurak, rajzban es karakterben egyarant kiforrottak. Fanyar, szarkasztikus humorral feltunnek fontos tarsadalmi, politikai kerdesek is, mint a vietnami haboru. A Peanuts kepregenyek jo evtizeddel megelozik korukat: teljesen termeszetes, hogy Franklin, a fekete kisfiu Charlie Brown iskolajaba jar, hogy Charlie Brown baseball-csapataban harom lany van, sot, Charlie Brown vissza is utasit egy szponzori ajanlatot, mert a szponzor nem akar lanyokat vagy kutyakat a csapatba.A klasszikus jelenet, ami sok formaban visszater: Lucy elrantja Charlie Brown elol a labdat. Esetleg utana a pszichologia standon segit neki feldolgozni a frusztraciot. 1965-os az elso tevemusor, a Charlie Brown karacsonya is.

A 90'-es evekben
a vonalvezetes lathatolag egyre reszketosebbe valt: Schultz Parkinson-korban szenvedett. 2000 ev elejen ugy dontott, betegsege miatt nem tudja tovabb folytatni a kepregenysorozatot. Februar 12-en halt meg.

Zhar-Ptitsa

Ez a post a szokásostól eltérő irányban épült fel a fejemben. Ugyanis először a receptre bukkantam rá, utána kezdtem csak el gondolkodni, hogy mi mindent lehet még írni a téma kapcsán. Rengeteget amúgy, kultúrtoposz lévén.

Madarunk tradicionális elkészítési módja tehát:

Az állat fejét levágjuk (amúgy Horváth Ilonásan). Fogunk egy sörösdobozt és kiöntjük a sör kétharmadát, annak a helyére kerülnek a fűszerek. A sörösdobozra ráültetjük a madarat, hogy az a madár hasüregében álljon, majd az egészet a rostra helyezzük. Vigyázni kell, nehogy odaégjen, mert nagyon-nagyon-nagyon gyorsan elkészül.

Ha valaki a fenti receptből nem jönne rá azonnal, kiről is van szó, íme, a megfejtés: így készül a főnix-sült.

A tipp Neil Gaiman Sunbird c. novellájából* származik. Magyarra tudtommal még nem fordították le. Ez nem csoda, itthon csak a Stardust moziváltozatának bemutatója után nőtt meg az érdeklődés NG iránt és az Agave még a regények fordításán sem jutott túl. NG Lafferty (egy a ’60-as, ’70-es években aktív novellaíró, ha bárki tud róla bővebbet, ne habozzon szólni) stílusát imitálja itt, a történet pedig elvileg a hedonizmusról, az epikureusokról, meg az örök életről szól kábé. Gyakorlatilag meg a fene tudja, miről is, én szeretem.

NG több műfajban is otthon van, a specialitása azonban a szimbólumok, mitoszok és utalások meglehetősen szövevényes egymásba tekerintése. Írt meséket, horrort, fantasyt, sci-fit, az én szívem csücskévé azonban (milyen meglepő) a képregényeivel vált. Az idén 20. éves Sandman egy zseniális, 10 (+1) kötetes alkotás Morpheusról, az álom antropomorfikus perszonifikációjáról (nem hiszitek el, de ezt a kifejezést is nagyon vágytam már leírni). NG meglehetősen elismert szerző, több fiókja is tele lehet a Hugo és Nebula díjakkal, ráadásul írókhoz méltatlanul nagy és lelkes rajongótáborral bír, amelynek nem túl aktív, de oszlopos tagja vagyok.

A saját könyvein / novelláin / versein túl mindenféle egyéb projektekbe is lelkesen belebonyolodik. Így írt már Babylon5-részt, jövőre kiadják a Batman-sorozathoz készült kétrészes képregényét ("Whatever Happened to the Caped Crusader?") és talán egyszer megvalósul a NG-féle Gilgames-film is. A Death: The High Cost of Living-ből is film készül lassan. És mert eddig a regényekről nem esett szó, hát majd most: a Neverwhere és a Stardust mesék, bár a Neverwhere jóval sötétebb, abból a fajtából, ahol a mesehős nem csak az életét, hanem a lelkét is kockáztatja. Általában is sokkal közelebb jár Grimmékhez, mint Walt Disney-hez, legtöbbször leginkább Grimmék másik oldalán. Aztán vannak az istenes könyvei, az American Gods és az Anansi Boys, az előbbi sorai között az én Amerika-ellenes előítéleteim is kényelmesen otthon érzik magukat. A Good Omens-t meg Terry Pratchett-tel együtt írták, két szívemszerelme író közös műve az elnapolt Apokalipszisről. És mert az antikrisztusnak bejön az almalopás és vidéki Anglia, hát a világvége érdeklődés hiányában elmarad.

Nem utolsó sorban pedig azért is kedvencem, mert olyan szép fiú. (Már ha valaki kedveli a feketébe öltözött, borostás és gyárilag kócos angolszász szellemi szabadfoglalkozású típust. Nekem bejön, bár azért el kell mondanom, a mellékelt kép elég régi.)

* * *

A tűzmadarakat világszerte ismernek a különböző kultúrák. A mai európai kultúra főnixe Egyiptomból származik, onnan vették át a föníciaiak, aztán a görögök. De nagyjából mindegyik ősi kultúra rendelkezik valami főnix-mítosszal. Hogy hogyan néz ki, az külön ornitológiai rejtély, nagyjából minden, galambnál nagyobb madarat meggyanúsítottak már vele, de főleg a gólyák, gémek, fácánok és pávák gyanúsak.

Az európai / egyiptomi főnix 500-15ezer évig él (forrása válogatja), gyönyörű (hím!) madár, ami élete végén fészket rak, meggyújtja és vele ég. A hamvakból születik egy új főnix, ami aztán elviszi apja (anyja) hamvait Héliopoliszba, ahol Ré és a felkelő nap egyik szimbólumaként tisztelik / tisztelték. A görögök mindezt átvették (φοίνιξ) és megfejelték azzal az információval, hogy a főnix – hol máshol - Föníciában él egy kút mellett és hajnalban, amikor annak vizében fürdik, Apollón megállítja a napot az égen, hogy meghallgathassa az énekét. Perzsául سيمرغ-nak, Japánul 不死鳥-nak írják, ugye szép? Halhatatlanságára pedig a zsidó folklórban találni magyarázatot, mely szerint a főnix volt az egyetlen állat, amelyik nem követte Ádámot, amikor az elhagyta a paradicsomot – nem vall valami nagy jellemre.

A mi főnixünktől teljesen függetlenül jelent meg a főnix - Fenghuang (鳳凰) - Kínában valami 7.000 évvel ezelőtt. A hím madár neve Feng, a nőstényé Huang, a modernebb időkben azonban ők ketten összemosódtak egyetlen (nőstény) entitásba, aki ilyen módon a (hím) sárkány párjává vált. A Főnix így a yin és yang egyesülésének is metafórája, az egyik legősibb és leginkább tisztelt jelkép arrafelé.

Különösen gazdag az orosz /szláv főnix-folklór, ahol Zhar-Ptista (Жар-Птица) néven ismert. A tűzmadár az orosz tündérmesék hőse, akinek tolla világít a sötétben és egyszerre hoz áldást és átkot arra, aki elfogja. A tűzmadár általában maga a hős előtt álló feladat, többnyire egy tollát kell megszerezni. Maga a nagyon vágyott csoda: a toll varázsa kezdetben megigézi a hőst, de végül az fogja okozni a nehézségeit.

A tűzmadár-mesék a tündérmesék klasszikus mintáit követik: a toll előre jelzi az út nehézségeit, amiket a közben megismert mágikus segítők segítségével küzd le: így végül sikerül célba érnie, elfogni a madarat és hazaérni a jutalomért. A legismertebb változat az Iván cárevics és a szürke farkas című, de hasonló történetek ismertek Iránban, Örményországban, Csehországban, és Grimmék meséi között is (na tessék, már megint ők), bár eltérések is vannak, így pl. a főnix gyakran lop almát. Amivel vissza is tértünk NG-hez.

A modern irodalomban is gyakori szereplő. Az Illiászban és Odüsszeiában is megfordul (Amyntor fia, Achillész és Odüsszeusz egyik barátja). Általában lelkesen használják az újjászületés, legyőzhetetlenség, örök élet, ifjúság témakörökben, sportban, politikai mozgalmakban, tudományos intézetek és csillagképek elnevezésekor, ill. bárhol máshol, ifjúsági, sci-fi és egyéb irodalmakban, így a Narnia Krónikáiban és a Harry Potterben is fontos szereplővé avanzsált.

* Megjelent a Noisy Outlaws, Unfriendly Blobs, and Some Other Things That Aren’t As Scary… és a Fragile Things novelláskötetekben.

Szarvasgomba-maskepp...

W&H szerzotarsamhoz es a vaddisznokhoz csatlakozva, nezzuk most a szarvasgomba mas aspektusait!

Truffel elnevezes valoszinuleg a bonbongolyo es a draga gombafajta alakjanak hasonlosagara vezetheto vissza. A nagy csokoladebaratok-es szakertok szamara a Truffel minden bonbonok kiralya. Jo minosegehez elengedhetetlen, hogy csak elso osztalyu alapanyagokat hasznaljanak fel hozza.

Ha ugyanis barmely adalek akarcsak kozepes minosegu is, vagy a keveres soran tortenik hiba, a Truffel nem olvad szet lagyan a nyelven, hanem kellemetlen, filmszeru bevonatkent ragad a fogakra.

A truffel-massza alapjat altalaban a canache-krem kepezi, melyet zsiradekkal (legtobbszor vajjal) egeszitenek ki, ettol lesz kulonlegesen lagy allagu. Hozzaertok szerint minimum 10% zsirarannyal erdemes dolgozni, de nyugodtan meg is lehet emelni tobbre:)

Mivel ezeknek a kis golyoknak az elkeszitese eleg maceras, hosszadalmas feladat (reszleteket illetoen -es egyebkent es mindenkepp is- javaslom a Nagy Csokolade Konyv c. remekmuvet), inkabb egy nagyon egyszeru es nagyon finom, tortahoz valo truffel-krem receptjet irom le:

Hozzavalok:

5 es fel dl tejszin

15 dkg csokoladebevono

A kremet mar elozo nap elkeszitjuk, hogy masnapra szep kremes allagu legyen. A tejszint felfozzuk, es belekeverjuk az aprora tort csokoladet, majd allando kevergetes mellett megolvasztjuk, mixerrel simara keverjuk. Ezutan a kremet hulni hagyjuk, 24 orara a hutoszekrenybe tesszuk. Masnap mixerrel ismet felverjuk, majd barmilyen piskotalapok koze es tetejere tesszuk, csokiforgaccsal megszorjuk.

Jojjon valami sos is azert:

Kedves ferjem igen nepes es joevo csaladjanak kedvenc krumplispogacsaja, az emlitett hazastars sajat elmondasa szerinti adagokkal (termeszetesen "normalis" letszamu csalad szamara a hozzavalok mennyisege termeszetesen aranyosan csokkentendo)

Hozzavalok:

5-6 egesz tojas

5 dl olaj
5 dkg eleszto 1 dl cukros tejben megfuttatva

2 kg liszt

1.5-2 kg fott krumpli

so izles szerint

keneshez plusz egy tojas

pogacsak tetejere 10-20 dkg sajt (pl. trappista, a fustolt nem olyan jo)

Elkeszites:

Vegyunk egy eros kezu vallalkozot, aki osszegyurja a hozzavalokat (krumplit, lisztet, tejben megfuttatott elesztot, sot, tojasokat, olajat). Ezutan kb. 1-2 oraig langyos helyen kelesszuk meg a tesztat.

Batrabbak kiskoruakat is bevonhatnak az ezt koveto muveletekbe, ez lenyegesen meghosszabitja a pogacsateszta tepsibe kerulesenek idejet, viszont jo nagy felfordulassal jar cserebe.... szoval a leheto legnagyobb szaggatoval szaggassuk ki a pogácsákat, tetejuket kenjuk meg tojással, tegyük rá a reszelt sajtot, és addig süssük 200 fokos sütőben, míg a tetejük szépen megpirul.

Macskanyelv

Képregénystílusok

Mert megígértem :-)

Bár az újabb képregényekre már nem igazán húzhatóak rá a régi stílus-kategóriák, hagyományosan három eltérő stílust különböztetünk meg:

1. Sematikus stílus (Ligne-Claire vagy belga clean line stílus): A sematikus rajzok fő jellemzője az egyszerű, tiszta vonalak hasznlata. Tipikus az árnyékok hiánya, a geometrikus tagoltság és a realista arányok. A vonalak majdnem teljesen egyenletesek. Az ilyen képregények leggyakrabban statikusak: nem nagyon használnak mozgást imitáló „gyorsaság”-vonalakat. Ezt a stílust népszerűsítette Hergé: csak tiszta, egynemű vonalakat alkalmaz, azonos vastagságúakat és jelentősségűeket – a kiemelést vagy árnyékolást nem vonalak adják. A stílus gyakran használ erőteljes színeket és a klasszikus képregény-szerű karaktereket alkalmasint realista háttérrel kombinálja. A rajz befejezésekor a vonalakat tiszta feketével újratisztázzák.

Hergé számára a stílus nem csak formát jelentett, hanem a tartalmat is befolyásolta: a linearitás követelményét a történetvezetésre is alkalmazta. A stílus a legnagyobb népszerűségnek az ’50-es években örvendett, ezért aztán a ’60-as évek végére már oldschool-nak is minősült és kiment a divatból. A ligne claire kortárs használata gyakran ironikus, vagy mindenféle sötét hangulati elem kiemelésére szolgál.

2. Realista stílus: A realista képregény fáradságosan részletes. A lehető legnagyobb erőfeszítéssel készül azzal a céllal, hogy a képregényt meggyőzően élethű legyen, miközben megmaradjon rajzolt jellege. Ezt a hatást gyakran megerősíti a gyakran egyenetlen színezés, ami ebben az esetben kevésbé jelentős, mint a sematikus vagy dinamikus képregényeknél. Híres példák Jerry Spring (Jijé), Blueberry (Giraud) vagy Thorgal (Rosinski).

3. "Képregényi-dinamikus" stílus (Marcinelle iskola): A „École de Marcinelle” egy, a Joseph Gillain által a II. Világháború után alakított belga csoportot jelöl, ami főleg a Marcinelle városban (Charleroi mellett) szerkesztett Spirou c. hetilap körül gyűlt össze. A Spirou és a Pilote is majdnem kizárólag ilyen stílusú képregényeket publikál(t). Ezek a képregények vázlatos, felkavart, néha zavaros rajzokból állnak, a rajzok hangsúlyozására különböző vastagságú vonalakat használnak. Stilisztikailag a Marcinelle iskola a mozgás dinamikájának ábrázolásával tűnik ki. Fel.

Le Chat

Philippe Geluck önmagában is izgalmas művész, színész, illusztrátor, humorista. Brüsszeli születésű, gyerekkorától humoristának készült. A Théâtre Hypocrite-ban kezdte a színészi pályafutását, de a Belga Nemzeti Színház több darabjában is játszott. A ’80-as évek óta tévékben is gyakran előfordult elsősorban a belga RTBF-en és a France2-n.

A Le Chat először 1984-ben indult el, egyoldalas terjedelemben hetente jelenik meg a Le Soir-ban, 2004-ben pedig, 20. születésnapján a Le Soir egészét Geluck illusztrálhatta. Az első album ’86-ban jelent meg és azonnal sikeres lett. Az egocentrikus macska népszerűsége és humora bonyolult érvrendszeréből ered, ami általában elképesztően abszurd következtetésekbe torkollik metaforák szó szerint vétele, vagy az átlagos helyzethez tökéletesen életszerűtlen feltételezés hozzáadásával. A Le Chat kultikus hőssé vált Belgiumban (mára már odáig jutott, hogy Brüsszel tömegközlekedési hálózatát reklámozza) és egész Európában egyre ismertebb.

A macskanyelv

Kezdjük egy félreértés tisztázásával: a macskanyelv a magyar vélekedés szerint babapiskóta-formájú csoki, amit azonnal magyar találmányként könyvelünk el: állítólag Gerbeaud Emil kreációja ez is. Bár a belgáknál is fut hasonló, de a világ összes többi részében úgy tudják, hogy a macskanyelv (cat’s tongue, langues du chat) egy francia eredetű édes teasütemény.

Kerestem receptet, de két egyformát most sem találtam: az csak a biztos, hogy haladóknak való sütemény, mert egyrészt gyakorlat kell a formázásához, másrészt meg nagyon gyorsan odaég a széle – holott az a cél, hogy az egész fehér maradjon, a széle meg kicsit sárguljon be. Íme a – nálam – nyertes recept, garanciát azonban nem vállalok rá:

Hozzávalók: 80gr cukor / 100gr vaj / 3 tojásfehérje / 100gr liszt / 1 tk vanília-kivonat / 1 tk citromhéj

A vajat és cukrot fehérre verjük. Hozzáadjuk a vaníliát, citromot, beleütjük egyesével a fehérjéket, aztán a lisztet. A masszát cukrászzacskóból sütőlemezre nyomjuk a kívánt formában, majd az egészet 200C-ra előmelegített sütőben 10 percet sütjük, hűtőrácson hűtjük.

A pizza

Nyugodtan kérdezhetnétek, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra? Hát Christopher Moore hatására, az általam is nagyra tartott Biff evangéliumában az angyal és Biff a mai USA-ban elmennek pizzát enni. Biff ugyan megjegyzi a vétel előtt, hogy az ő idejében még nem ismerték a pizzát. Elgondolkoztam ezen, hogy mióta is ismerjük a pizzát (persze a könyvnek nem ez a fő mondandója).

A szó latin eredetű, két változata lehetséges úgymint pincere-összegyúrni, vagy picea, ahogy az ókori rómaiak a kemencében sütött kenyeret hívták. Az irodalomban Vergilius Aenisében olvashatunk először erről a finomságról, Marcus Lucius Cato i.e 3. században ír egy kövön sütött lapos kenyérről, melyet olivaolaj, különböző fűszerek és méz felhasználásával készítettek. Pompei romjai között pizzázót is feltártak a régészek (kru79). 1000 körül már pizza névre hallgat ez a mai pizzához még nem hasonlító eledel.

A ma ismert ízeihez Amerika felfedezésére és a paradicsom elterjedésére, no meg a bivalytejből készült mozarellára volt szükség. 1780-tól Nápolyból indult ki, a mára már vilgméretűvé vált pizza kultusz, mely már a búzaliszt, az élesztő és a paradicsom, a mozarella mellett egyéb finomságokat is tartalmazott .

És milyen lehetett az egykoron foszlós magyar kenyér őse? A honfoglalás tájékán a "háziasszony" az ehető magvakat keverte össze és ebből sütött kövön valami, a mai ízvilágnak nem annyira tetsző dolgot. Őseink tésztakészítést is folytattak. A magok örleményét vízzel összegyúrták, majd a tésztát a napon meg és kiszárították. Az így elkészült száraztáp a nyeregkápa alatt szolgálta a lovasok élelmezését, vízben megfőzve.

Ha lehet szavazni, akkor én a mai pizzára szavaznék.

Még mindig tojás vagy valami más

Fermina Urbino azzal a feltétellel mondott igent Florentino Arizának, hogy ha nem kell padlizsánt ennie.

A világ egyik lekiemekedőbb szerelmes regényében is említést kap ez a remek kerti növény a padlizsán, vagy másnéven tojásgyümölcs, azaz a török paradicsom vannak vidékek ahol tojáscsucsornak hívják. A növény eredetileg indiában volt őshonos és arab-török közvetítéssel került hazánkba (inenn ered a török paradicsom elnevezés) . Kezdetben igen mérgezőnek tartották kesernyés íze, és sötét lila színe miatt, mára már a mediterrán konyha elengedhetetlen része. Csakúgy mint Erdélyben sincsen jó vacsora padlizsánkrém nélkül.

A padlizsánkrémre egyébként teljes mértékig igaz a reklám: ronda, de finom. Én klasszikus módon készítem: a padlizsánokat faszénen grillezem, meghámozom, majd leturmixolom, és sóval borssal ízesítem, kis hagymát reszelek hozzá, utána tojás sárgáját és olajat keverek hozzá. Tojás és olaj nélkül tavszig eláll a fagyasztóban, és bármikor előkapható ha váratlan vendégek jönnek, vagy csak úgy is. Már szezon vége felé járunk, de ha bárki kedvet kapott hozzá, még nem késő, grillezés helyett a sütő is megteszi.

Az a hitvany uritok

A tisztás szélén egy kerek képű Úritök vigyorgott. Nagyon tehetséges volt ebben a műfajban. Istenien tudott vigyorogni. Persze ez nem túlságosan lényeges. (Lazar Ervin: A nyul mint tolmacs)

Ugyhogy, ha mar Lazar Ervin ilyen nagyvonaluan atengedte nekunk, most idozzunk el mi egy kicsit a nem-tul-lenyeges-ellenben-hitvany uritoknel. Az Ackroyd gyilkossag cimu epizodban Poirot visszavonultan probal elni egy King's Abbott nevu falucskaban, es temerdek szabadidejeben rekordnagysagu tokot probal nevelni, a tok azonban nem hagyja magat, ezzel kierdemelve a 'hitvany' epitheton ornanst. Oriasi zoldsegeket termeszteni, es ezekkel vetelkedni nagyon brit dolog. A legnagyobb tokkel az 1800-as evek ota versenyeznek, 1985-ben szabadalommal vedette le termesztoje a Dill's Atlantic Giant fajtat, de mivel ez 2004-ben lejart, ne is beszeljunk rola. Nova Scotia-i volt egyebkent, nem vagyok buszke.
De persze a tok emlegetesenek aprpoja: a Halloween. Roppant bajos unnep ez, azok, akik a jo magyar, busulos, tortenelmi unnepek vedelmeben leszoljak a Balint napot vagy a Halloweent, nagyot tevednek. A Halloween tekinteteben mindenkeppen. Mar hetek ota tele van az utcank boszorkanyokkal, mupokhaloval es foldbol kilogo zombikezekkel. Es egy varosnyi ovodas eg lazban :)
A XIX. szazadban hoztak Amerikaba ir bevandorlok, a Samhain kelta fsztivalbol szarmazik, amivel a szuret veget unnepeltek, szoktak a kelta ujevnek is nevezni. Feltoltottek a raktarakat ilyenkor, allatokat vagtak. A hagyomany szerint az elok es holtak vilaga kozotti hatar ilyenkor megnyilik, mindenfele arto szellemekre lehet szamitani, ezeket tuzrakassal es maszkokkal tartjak tavol. A nev az All Hallow's Eve roviditese, merthogy az All Hallow'sDay-t koveto este, ami a Mindenszenteknek felel meg, ugyanis egy huszaros mozdulattal ratelepitettek erre a jo kis pogany unnepre a Mindenszenteket (ami eredetileg majusban volt). A Halloweennek tovabbi elengedhetetlen kellekei a jack-o-lantern es a trick-or-treat.
A jack-o-lantern manapsag a toklampast jelenti egyertelmuen (igen, ez Salamon toke, es nem mas), bar a kezdeti idokben faragtak mindent, feherrepat vagy karorepat is. De a tok nagyobb, es konnyebb faragni... A legendarium szamontart egy bizonyos Stingy Jack nevezetu oreg, reszeges farmert, aki tuljart az ordog eszen (ravette fogadassal, hogy masszon fel egy fara, de keresztet rajzolt a fa torzsere, es igy az ordog csapdaba esett), ezert az megatkozta, hogy az idok vegeig bolyongania kell a foldon egy kivalyt karorepabol keszult lampassal. A XIX. szazad kozepe ota tudjuk, hogy toklampassal unneplik a Halloweent.
Nem csak a Halloweent, de magat a pumpkin elnevezest is az amerikai ir telepeseknek koszonhetjuk. Allitolag gorog eredetu szo, a 'pepon' nagy dinnyet jelent (jusse beszelek a Peponenrol), ami a franciaba 'pompon'-kent kerult be, onnan az angolba 'pompion'-kent, majd Amerikaban lett 'pumpkin'.
Igazabol sokfele sutheto tok van, nem is mind sarga, de a klasszikus halloweeni tok, az sarga. A karotintol, persze, es ettol lesz a Kubut mertektelenul nyakalo bajos kisdedeknek olyan ellenallhatatlan narancssarga szine. Fontos megjegyezni, hogy az ominozus dalban megenekelt virag szinten a karotintol szep sarga.
A Halloween inkabb bulizos unnep, igazi nagy receptek nincsenek, karamellizalt almat mar nem adnak, mert valaki kitalalta egyszer, hogy milyen buli az almaba zsilettpenget rejteni (????), hanem kicsi csokikat. Szokas ilyenkor tokmagot enni, amit a lampasbol kapartak ki. En a tokot ket formaban szeretem nagyon: az egyik a tokleves. Ebbol rengeteg recept kering mostanaban, az enyem hagymaval-fokhagymaval keszul, csontlevel ontodik fel, kulonlegessege a sok szerecsendio es szekfubors, gyomber es bors, meg persze egy kis tejszin. Illatos, csipos, kremes, nagyon finom. A masik megjelenesi formaja a toknek a pumpkin pie, amit tokpitenek forditani igazan csufos tevedes lenne. Ezt ugy keszitem, hogy kiveszem a dobozbol, megsutom, es ha kicsit kihult, tejszinhabot fujok ra... Vajastesztaval belelt kerek forma egyebkent, izesitett tokpurevel feltoltve, edes es nagyon szerecsendios :)
Van viszont Halloween es tok a meseirodalomban. Van persze Hamupipoke tokhintoja, meg az a bizonyos Peter, aki nagy tokevo volt. Reszemrol a Halloween intezmenyere az E.T.-ben csodalkoztam ra. A legjobb azonban vitan felul Charles M. Schultz es a Snoopy barati korebe tartozo Linus van Pelt. Linus minden evben a tokfoldon varja, hogy felbukkanjon a Nagy Tok, aki josagos es ajandekot hoz. De a Nagy Tok - nem jon. Linus gondolataval bucsuzom: "Megtanultam, hogy harom dologrol soha ne probaljak masokkal beszelgetni: vallasrol, politikarol es a Nagy Tokrol."
Boldog Halloweent!

Amerikai pite

Ismét egy bejegyzés, amit azzal kell kezdenem, hogy miről nem fog szólni: nem fogok beszélni az azonos című filmről. Ennek egyetlen oka van: hogy nem láttam. Sorry, sznob vagyok, a rosszabbik fajtából.

Helyette viszont mesélek Don(ald) McLean-ről, aki az amerikai rocktörténet egyik emblematikus (hihi, mindig vágytam leírni ezt a szót) figurája. Ezért aztán errefelé keveset lehet tudni róla, a 70-es években nagyon messze volt innen Amerika.

D.McL. ’45-ben született és még bőven aktív. Kiadott jó pár lemezt, tevékenységéből azonban szinte egyedül csak az American Pie bizonyult maradandónak. A dal ’71-ben 4 héten át vezette az US Billboard magazin toplistáját, ráadásul a valaha volt leghosszabb dal, ami elért odáig: 8 és fél perces. Népszerűségét mutatja, hogy 2001-ben a "Songs of the Century" felmérésen az 5. helyre futott be. A felmérés relativitását meg az mutatja, hogy az American Pie előtti 4 helyre az Over the Rainbow (Judy Garland), a White Christmas (Bing Crosby), a This Land Is Your Land (Woody Guthrie) és a Respect (Arentha Franklin) végeztek. Elég izé lista, szerintem.

Maga a dal Buddy Holy, Ritchie Valens és J. P. Richardson 1959-es repülőgép-balesete által inspirált, önéletrajzi ihletésű absztrakt (értsd: érthetetlen) történet, ami a szerencsétlenséggel évétől 1970-ig foglal össze valamit. Hogy mit, az nem igazán érthető, a szöveg ugyanis eléggé inkoherens – és mint ilyen sok találgatás övezi. Maga D.McL. a dalszöveggel kapcsolatos minden kérdezősködést elhárított, mondván, hogy a szövegírónak nem feladata, hogy interpretálja a szöveget, értelmezze kedvére aki csak akarja. Ezt meg aztán bőven lehet elemezgetni. Ennek ellenére a hardcore McLean-rajongók egyértelmű utalást találtak benne a Beatlesre (és John Lennonra személyesen), a The Rolling Stonesra (és Mick Jaggerre személyesen), Bob Dylanre és Janis Joplinra. 1971 végén teljes rádióműsorok foglalkoztak a vélt és valós utalásokkal, értelmezésekkel és magyarázatokkal. Nem segített az sem, hogy a kérdésre, hogy mit jelent az amerikai pite, D.McL. azt tudta válaszolni, hogy „azt jelenti, hogy többet nem kell dolgoznom" :-)

Egy napon részt vett Don McLean egyik koncertjén Lori Lieberman , akit annyira megviselt az élmény, hogy írt egy verset Killing Me Softly WithHis Blues címmel. Ebből készült végül Roberta Flack számára a Killing Me Softly c. dal, amivel Grammyt nyert ’73-ban. Felfogható ez egyfajta bocsánatkérésként is, mivel R.F. már ’72-ben is nyert egy Grammyt, akkor épp az American Pie-t megelőzve. Flack és McLean legalább egyszer koncerten együtt is elénekelték a dalt.

Madonna 2000-ben a The Next Best Thing c. filmje betétdalaként készítette el a saját változatát. A rajongók szerint óriási hiba volt, D.McL. azonban elnézőbben nyilatkozott: „Sok ajándékot kaptam az istenektől, de ez az első alkalom, hogy egy istennő ajándékoz meg”. Hát, ha ő nem bánja, ne bánjuk mi se.

* * *

Az amerikai pitével kapcsolatos másik izgalmas dolog a Pushing Daisies c. filmsorozat – idehaza a Viasaton fut a meglepően ötletes ’Halottnak a csók’ címen. A 2007-es tévés évad legnagyobb meglepetése volt az USÁ-ban, a kritika és a közönség is imádta. Ennek ellenére jó :-) Főként mert elképesztő a látványvilága és egyéni a humora. Egyszerre morbid és szirupos, színes, élénk, kontrasztos, bizarr, giccses. Ráadásul Olive Snook szerepében Kristin Chenoweth látható, akinek már a West Wingben is örültünk, pedig ott alig énekelt. És a Gilmore Girls egy-egy díszlete is felbukkan újra, hogy azok is örülhessenek, akik – velem ellentétben – nem rajonganak a különböző élőholtakért.

A sorozat látványvilágában valahol a Jean Pierre Jeunet (Amelie, Elveszett gyermekek városa) és a Tim Burton-filmek közé lőtte be magát, virágok, körök, pirosok, narancssárgák uralják az egészet. A vizuális hatásért leginkább Barry Sonnenfeld rendező-operatőr a felelős, aki ezért a sorozatért váltott filmről (Men in Black I-II., Adams Family, Szóljatok a Köpcösnek!) tévére.
Az igazi nagy húzónév pedig Brian Fuller, aki korábban a Wonderfalls és a Dead like me sorozatokat kitalálójaként vált nagy névvé, meg a Hősök számára is írt ezt-azt – láthatóan már korábban is jól álltak neki a beszélő halottak.

A történet elsőre eléggé hümmös: Ned, a pite-készítő fel tud támasztani halottakat – bár nem sokáig és többnyire csak információszerzési célból, de a következő érintésre újra halottá válnak. És persze a nőjét és a kutyáját is igy szerzi, úgyhogy soha többet nem érhetnek egymáshoz, ezért aztán folpackon keresztül csókolózik (mármint a nővel) és művégtaggal vakargatja az állát (mármint a kutyáét). Ned vegetariánus, nem véletlenül, de ez ne vegye el a kedveteket. A sorozatjunkie a romantika, krimi és high-concept fantasy kategóriába sorolta, ez fedi leginkább a sztorit. De ami számunkra a lényeg: Ned isteni pitéket készít, csak a legfrissebb alapanyagból és többnyire gumikesztyűben (ld. 1. érintés – 2. érintés szabályt).

* * *

Úgyhogy íme egy pite-recept még a végére, csak hogy teljes legyen a post (nem igazán amerikai, de annyi baj legyen):

Összekeverünk 30 dkg lisztet, 1 cs. sütőport, 12 dkg sütőmargarint, 1 tojást,csipet sót, 12 dkg. cukrot és 1 dl tejfölt. A tésztát két részre osztjuk, a nagyobbikat kinyújtjuk, kivajazott-lisztezett tepsibe tesszük. . Először a nagyobb részt nyújtjuk ki, és besimítjuk egy kivajazott, kilisztezett tepsi aljába. Erre megy egy réteg zsemlemorzsa, aztán 1 kg reszelt alma fahéjjal és 1 cs. vaníliáscukorral összekeverve. Maradék tésztából szalagokat vágunk, rátesszük a töltelék tetejére. Előmelegített sütőben 180 fokon valamivel kevesebb, mint fél órát sütjük.

Lemon sole

Namerthogy Agatha Christie-nel nem Poirot az egyetlen, aki foz. Sot. Lefordithatatlan szojatekok kovetkeznek.

A Hickory-Dickory (gyerekmondokabol, lefordithatatlan) cimu epizodban folyik a ver es az armany, de megsem ez a leghatborzongatobb: Mrs Japp elutazik. Es Japp fofelugyelo magara kenytelen fozni, mosni, vasalni. A vegso elhanyagoltsag allapotaban Poirot a segitsegere siet, es meghivja magahoz. A fofelugyelo megismerkedik a belga konyhaval egy kis disznolab formajaban, a bidet-vel, es elvezheti a kozponti futes tropikus meleget (bar en elvezhetnem). A disznolabas vacsorautan Miss Lemon siet a ferfiak segitsegere egy finom es egeszseges vacsoraval - a fofelugyelo ketsegbeesesere. A "sole" affele konyhaakvarisztika (l. finom - nem finom): barmifele lapos halat jelent. A kanadai angolban a nyelvhal neve, de lehet lepenyhal is, barmi. A Lemon Sole egy konkret laposhal neve (Microstomus kitt), nepszeru ennivalo. A laposhalak elkeszitese egyszeru, sokfele recept van, joizu, jo texturaju halak. Szamtalan recept van, sutve, fozve parolva, "lemon sole" minden, ahol citromot facsarnak a halra sutes-fozes elott. Miss Lemon, elmondasa szerint, tejben parolta meg a halat. Magam reszerol nem vagyok a fott hal lelkes hive (es a filmbeli sapatag, plottyedt eredmeny sem gyozott meg), de amikor meglattam a halaspultban a "sole" feliratot, ereztem, hogy a Nagy Elodok nyomaba kell lepnem. Ime a lemon sole sajat interpretalasban: so-bors-citromle-olivaolaj utan par percig grillezve. Jo, Japp fofelugyelonek ez se tetszene, belatom.

Ils sont fous ces romains

Mai előadásunk témája a vaddisznó. Hogyan kerül a disznó az irodalomba? Hát, a magaskultúrába főleg Zrínyi által ugye. Azért csak olvassanak tovább, nemzetközi vizeken ugyanis köztudott, hogy a vadkan nem csak költők és hadvezérek levadászására (így végezte egyébként Adonis is anno), hanem étkezési célokra is szolgál. Sőt: ő a mai bejegyzésünk főhősének kedvenc eledele. Ha bárkinek lenne még kétsége, miről fog szólni ez a post, az alábbi idézet alapján bizonyosságot nyerhet:

„Itt van ez a jó Gallfalva

Énekelve, s vadkant falva

Zengek én egy gall daliát

Köszöntse e dal Galliát...”

Hurrá és éljen! Megérkeztünk Asterixhez, Obelixhez és a frankofón képregények világához.

Obelix, a gall

A képregény 1959-ben jelent meg először, eddig összesen 33 alkalommal. Astérix, a főhős neve az astérisque szóból származik, ami a * karaktert jelöli franciául, Obélix-é egyrészt az obélisque / obeliszk, másrészt az obéle szavakból, ez utóbbi a † karakter neve. Hogy azt mire használják, rejtély.

A két főhős egy bretagne-i gall falu lakója i. e. 50 körül és fő elfoglaltságuk, hogy a rómaiakat szívassák. A történet ennél sokkal több helyet nem érdemel, jókat verekednek és exotikus helyekre utaznak, Bud Spencer és Terence Hill történelmi díszletek között. És zabálnak, nagyjából bármit, ami ehető. A vadkan a kedvencük, valószínűleg nem az íze, hanem a mérete miatt. Ha Galliában akkortájt éltek volna mamutok, azt ették volna.

A&O két meglehetősen kommersz – toposzi – figura, a kicsi fürge okos és a nagy mamlasz melák. Sokkal több tudnivaló nincs is velük kapcsolatban, az egyik nem nőzik,bár tudna, a másik nőzne, de nem tud.

A sorozatot a többi közül idehaza leginkább Timár György fordítói munkája emelte ki. Ennek ellenére nehezen érthető az a kultikus rajongás, amivel a franciák körülveszik Asterixet: a Time Magazine Franciaországról szóló különkiadásában ők lettek a címlapfotó, sőt, az első francia szatellit is innen kapta a nevét (Asterix-1, 1965). Még Asterix csipsz is készült, benne a krumpli pajzsot, vaddisznót és csontokat formáz.

A megoldás valahol a humor környékén keresendő. Humora az van neki. Sokféle. A franciák-vagyunk-ezért-soviniszták-és-tele-előítéletekkel világra épülő sztereotípiák a leglátványosabbak, de szerencsénkre van azért ott más is. Kezdve a nyelvi humorral, ami az eredetiben is remek lehet. Igazán szórakoztatóvá a különböző kikacsintós poénoktól válik a képregény: az egyes mellékszereplők gyakran hasonlítanak valós, általában azonos területen működő hírességekre: a római bürokrata Jacques Chirac-ra, a kém Sean Connery-re, a megszökött rabszolgák vezetője Kirk Douglas-ra hasonlít. O. kedvenc mondása: „Dilisek ezek a rómaiak” olaszul így hangzik: "Sono pazzi questi romani" – és íme, megvan a "SPQR" betűszó feloldása : - )

Frankofón képregények

Franciaországban és Belgiumban is régi hagyománya van a képregényeknek és képregény-füzeteknek, amiket itt bande dessinée (BDs) néven árulnak franciául és és stripverhalen néven a framand részeken. A bande dessinée szabad fordításban rajzolt csíkot jelent. Ellentétben tehát az angol elnevezéssel (“comics”), nem utal a képregény tartalmára. Nem véletlenül, ugyanis a francia-belga képregény gyakran komolyan veendő, így aztán mindenféle egyéb megtisztelő közhelyeket is aggattak rá, mint pl. a 9. művészet, vagy a “le neuvième art”. Ezt a képregény megtisztelőnek érzi, bár nem biztos benne, hogy megérdemli.

Az egyik legkorábbi belga képregény Hergé Tintin-je volt, az első rész 1929-ben a Tintin a szovjetek földjén címet viselte. A stílus menet közben sokat változott (a javára), a tartalom dettó, különösen az elején vonzódott Hergé a politikailag inkorrekt témákhoz (rasszizmus, politikai sztereotípiák, miegymás), ezek miatt később sajnálkozott erősen. A ’30-as években azért inkább az amerikai import-képregények dömpingje volt tipikus, kevés saját munka volt a piacon.

A német inváziót követően a nácik ellehetetlenítették az amerikai képregény behozatalát. A kereslet azonban megmaradt és lehetőséget adott egy sor fiatal művésznek, hogy betöltsék a hiányt: megszületett a francia-belga képregény, ami a Világháború után már erős konkurenciát jelentett az amerikai elődök számára. Mi sem lehetett logikusabb lépés, mint hogy ezt követően egy csomó képregényrajzolót az ellenállók a nácikkal való kollaborálással vádoljanak meg és be is börtönözzenek – hogy aztán persze vádemelés nélkül engedjék el őket.

Hergé ellen is feljelentést tett az ellenállás és ő is sikeresen tisztázta magát a vádak alól, majd megalakította a Studio Hergé-t, ahol később kialakult az u.n. belga clean line style (ellentétben az u.n. "Marcinelle school"-lal, majd egy napon talán egy másik postban sort tudunk keríteni rájuk). Innentől kezdve a műfaj aranykorát élte. Az ’50-es években megjelenő magazinok immár nem epizódokat, hanem teljes történeteket tartalmaztak és Európa-szerte ismertté váltak. A ’60-as években a francia katolikus magazinok hatására a francia stílus eltérő fejlődésnek indult: több szöveggel, kevesebb képpel, hagyományosabb külsővel születtek a francia képregények. A felnőtt közönséghez azonban csak ’68 után érkeztek meg, azóta viszont folyamatosan népszerűek (nem, nem csak a pornó).

A francia-belga képregények elsősorban a ’40-’50-’60-as években értek el nemzetközi sikereket, akkortájt viszont Európa-szerte, vagy akár világszerte ismertek voltak (Lucky Luke, Hupikék Törpikék, Asterix, Tintin). Az utóbbi évtizedek munkái Franciaország, Belgium és Hollandia határain kívül nemigen ismertek, de odahaza mindmáig komoly piacuk van.

A vaddisznó (lat: Sus scrofa)

Hát, vaddisznót nem főzünk minden nap. Ez nem véletlen: baromi nagy meló. Bár az elejtése nem macerás, mert egész évben vadászható gyakorlatilag Magyarország bármeny vadászterületén (pl. Budapest), igen szapora és meglehetősen kártékony, úgyhogy még jót is teszünk vele. Ugyanakkor nem olcsó mulatság: az egyéni lesvadászat unalmasabb, de olcsóbb, egy koca úgy 100 euróért már lőhető. Ha a barátainkat is vinni akarjuk, akkor választhatunk a terelő vadászat és a hajtás között, de így már drágább a szórakozás, ugyanazt a kocát még egyszer 300 euróért vihetjük haza, és még húsból is kevesebbet kapunk. A kan árát az agyar hossza alapján számolják ki, de Horváth Ilona szerint ez minket kevésbé fog érinteni, azt írja ugyanis, hogy a vadkan rossz ízű. Mint később látjuk A&O nem osztják ezt az álláspontot, valószínűleg nem olvasták a szerzőt.

A fenti kijelentést követően H.I. azonban egyetlen sovánka főtt vaddisznó-receptet mellékel, amit keveselltem, így megkerestem a honi exotikus receptek tótumfaktumát, Váncsa Istvánt. Na, nála már szép számmal találhatók receptek, de nem találtam a vaddisznó elkészítésére vonatkozó közös nevezőt. Legtöbbször napokon át pácolja a húst (vagy nem) és többnyire valami alkoholt tesz mellé (de minden más mellé is, úgyhogy ez meg nem számít). Mivel azonban recept nélkül mégsem illene maradnom, íme egy autentikus északi elkészítési mód:

– Gallok, van kérdésetek?
– Van! Hogy készítitek a tejszínes vadkant?
– Nos, a tejszínes vadkanhoz először elkészítjük a tejszínt, mintha eperhez volna, csak éppen eper helyett egy vadk… Odinra, ti szórakoztok velünk?!