B.T.T.István

Lopott holmi, de ebből garantáltan megtudjátok az egészséges táplálkozás alapelveit....
http://www.youtube.com/watch?v=uqh_kWyj_iM

Arábia bora

Életemben ha nem jön be a D terv (mármint hogy doktorkodom) akkor jön a B terv: Barista leszek. Ennek kapcsán már rég óta tervezem, hogy a kávéról írok. Eddig halogattam, mert annyi mindent lehet írni róla, hogy nem is tudtam hol kezdjem, de most elkezdem, és előre is elnézést de folytatásos sorozatnak tervezem.

Azt hogy a kávét kik, hogyan és mikor fedezték fel, azt még a mai napig nem tudjuk pontosan, számos szemlélet van a világban.

Az egyik legenda szerint egy kecske pásztor lett figyelmes arra, hogy a kecskéi éjszakánként igen élénkek, ezt elmesélte a közeli kolostor imámjának, aki arra a következtetett, hogy a kecskék nyilván ettek valamit amitől ilyen élénkek. A legelő közelében lévő cserjék bogyójából vizes főzetet készített, és maga is konstatálta, hogy ha iszik a főzetből egész éjjel éber marad. A főzetből adott a szerzeteseknek, hogy az éjszakai imákon is éberek legyenek.

A mozlimok szerint maga Gábriel arkangyal fedte fel Mohamed előtt a kávé erényeit. Egy másik legenda szerint pedig a sivatagba száműzött Omar dervis (aki gyógyító dervis volt) jött rá a kávé készítés fortélyaira.

Kezdetben a kávét csak vallásos ceremóniák alkalmával illetve orvosi javallatra fogyasztották. A muftik a szerzetesek után a több jelenlevőt is megkínálták a vallási közösségekben kávéval. A kávéivás szokása ezek után gyorsan terjedt a polgári lakosság körében is. Konstantinápolyban 1554-ben nyílt meg az első nyilvános kávéház.

Európán belül Velencébe érkeztek 1600-as évek elején az első kávé szállítmányok. Kezdetben csak gyógyászati célokra használták és kizárólag a patikárusok használták, majd 17. század végére a kávé ivás társasági eseménnyé vált és meghódította Európát. A kávé nagyon jó időben érkezett Európába, az volt a felvilágosodás korszaka, az arisztokrácia udvari kultúra korszak leáldozóban volt. Helyette újfajta találkozásoknak nyújtottak lehetőséget a kávéházak. A kávéház tulajdonosa, főpincére egyszerre volt egyéb információs csatornák hiányában informátor, diplomata, üzenet vivő, házasságszerző, egyszóval Barista.

A legrégebbi kávéház Rómában az Caffé greco

What about second breakfast?

Abszolút klasszikust vettem elő, A gyűrűk urát. Azt gondoltam, nem nagyon tud újat mondani, de tévedtem természetesen. Először is kiderült, hogy sokkal kevesebb konkrétumot tartalmaz, mint amennyit feltételezne róla az ember. A szereplők esznek-isznak ugyan, énekelnek, de hogy mit, azt Tolkien elintézi azzal, hogy remek lakoma volt, vagy gazdag vendégség, vagy szegényes ebéd, aztán jól van, mindenki képzelje el, ahogy tudja.

Azért itt-ott derültek ki dolgok, pont elegendő egy bejegyzéshez. Kezdjük rögtön a hobbitokkal:

„Mármost a Megye-lakó hobbitokról, akik elbeszélésünk szereplői, elmondhatjuk, hogy amikor béke és jólét honolt köztük, igen vidáman éltek. Tarak ruhákban jártak: főleg a sárgát és a zöldet kedvelték; lábbelit azonban ritkán viseltek, mert a talpukon vastag, kemény bőr nőtt, és a lábfejüket sűrű, gyapjas szőrzet borította, olyasféle, mint a hajuk, amely többnyire barna volt. Így aztán bármennyi mesterséget űztek is, a vargaságot elhanyagolták; de hosszú, ügyes ujjaikkal egyébként igen sok hasznos és tetszetős holmit tudtak maguknak készíteni. Arcuk legtöbbször inkább jóindulatú volt, mint szép: széles, pirospozsgás, szemük csillogó, szájuk mindig nevetésre állt, meg evésre és ivásra. Nevettek is jócskán, meg ettek és ittak, sokszor és derekasan; mindig hajlottak a z egyszerű tréfákra és a napi hat étkezésre (ha tellett rá).”

A kedvenc eledelük a gomba, amit szenvedélyesen szeret minden hobbit – ezzel magyarázhatóak Frodó hajdani portyái Mocsolyaszeg gombamezőin és Zsizsik gazda jogos felháborodása is. A Megye határain túl is jutott azért jó falat, rögtön Bríben, a Pajkos Póniban, ahol Papsajt Ászok forró levest, hideg sültet, szedres lepényt, friss cipót, vajat, érett sajtot és kitűnő sört tett eléjük. Szerintem ez igen gazdagon mért vacsora, de Tolkien szerint csak egyszerű, ízletes ennivaló. Gyanús, milyen lehetett akkor egy ünnepi vacsora.

A hobbitok útja az Öregerdőn vezetett át, ahol Bombadil Toma látta őket vendégül. Toma vegetáriánusnak tűnik, nem csak mert az általa kínált hideg vacsorában nem szerepelt húsétel, de szerintem a karakteréhez is ez passzolt.

Végül elérkeztek a tündékhez: az első hosszabb megállóhelyen, Völgyzugolyban rengeteg lakomán vesznek részt, de itt sem derül ki pontosan, hogy vajon miből is állhatott egy olyan. Lothórienben meg nem ettek (itt már sietősebb volt az útjuk), de útravalónak lembast (útikenyér, máshol ostya) kapnak, ami leginkább táplálékkiegészítőkkel feltunningolt kétszersültnek tűnik. Ugyanitt megemlítik, hogy a beorningok remek mézeskalácsot készítenek – ha valakinek van információja a beorningokról, megköszönöm, nekem nem volt energiám végigtúrni a kedvükért a függeléket.

Ahogy nő a sötétség, egyre fontosabbá válik az étel, főszereplőinknek ráadásul ekkor még bőven van hol csemegézniük. Pippin és Trufa először belakmároznak az entek italából, majd Orthanc ostrománál Vasudvardban mentik meg a helyi készleteket.

„A király és kísérete némán ült lován, s ámulva észlelte, hogy Szarumán hatalma megdőlt; de hogy miként, azt nem is sejtették. Szemüket most a kapubolt és a romkapu felé fordították. Aztán egy nagy törmelékhalmot vettek észre a közelükben; s egyszerre rádöbbentek, hogy két kicsi alak heverészik rajta fesztelenül, szürke köpenyben, hogy a kövön alig látni. Mellettük palackok és tányérok, mintha az imént laktak volna jól, s most épp az evés fáradalmait pihennék ki. Az egyik láthatólag aludt; a másik keresztbe vetette a lábát, tarkója alá tett kézzel hevert, egy törött kőre dűlve, s a szájából időről időre kis kék füstkarikákat eregetett.”

Így pihente ki a két hobbit az ostrom fáradalmait. Jól megérdemelt kényelmüket bor, sör, sózott hús, húsos szalonna és vajas-mézes kenyér szolgálta, a zöldségek azonban sajnos hiányoztak: a vége felé már akadozhatott az ellátás.

Eközben Frodó és Samu Morannon környékén szenvednek Smeagol-Gollammal, aki jóindulata jeleként 2 nyulat fog. Samu profi szakács, becsináltat készít belőle Gollam erőteljes tiltakozása ellenére. Az elkészült nyuszi annak ellenére finom lett, hogy Samu korlátozott készletekkel rendelkezett csak: illatos füvekből gyenge volt az eresztés, sem gyökereket (sárga- és fehérrépát), sem kolompért nem talált hozzá. Gollam persze boldogtalan: őt az sem vígasztalja, hogy Samu felajánlja neki, hogy legközelebb fish&chips-et csinál neki, mondván, hogy ő is megszeretné a krumplit, ha egyszer megkóstolhatná a klasszikus angol sült halat hasábburival.

Na most, leszögezném, hogy készítettem már nyuszit, de valahogy mindig pörkölt lett belőle. Olyannyira, hogy kénytelen voltam most utánanézni, mi is az a becsinált, íme: mindazok a leveses: husfélék, melyeket rántásban abálnak s miután saját levök elfőtt, mindannyiszor forró vizet töltenek utána. A betegek számára készült B. egyetlen fűszere a só, legfeljebb egy kevés citromlé, azonban egészségesek számára néha borecet is szolgál fűszerül. Ily alakban készítik a csirkét, borjut, nyulaprólékot. A B.-at inkább vacsorára adják mint délben, amikor is azt a szokásos leves fölöslegessé teszi. Forrás: Pallas Nagylexikon

Ami a konkrét becsinált-receptet illeti, javaslom ezt vagy ezt az oldalt megtekinteni, az első egy tenyésztői oldal, a második meg egy vágóhídé, szerintem teljesen viccesek.

Pippin következő minőségi étkezése már Minas Tirith-ben esik, a Fellegvárban, ahol Beregond katonákhoz méltó étkeket kínál neki: kenyeret, vajat, sajtot, almát és sört, a puritanizmus jegyében azonban fatányérban és kupában. Nem csak Pippin, hanem Denethor is jókat eszik ám:

És mert minden jó, ha vége jó: az 1420-as év egyes helyeken a Szauron felett aratott győzelem miatt elmékezetes, más helyeken meg a tejszínes eper és a kiváló árpatermés okán – az 1420-as sört hosszan emlegették a hobbitok.

A sör amúgy is központi itala a regénynek, isznak jó és rossz söröket, méhsert, vizes sört, pinttel vagy korsóval, örömükben vagy bánatukban. A részletek ebből a zseniális összefoglalóból megtudhatók.

És hogy ne maradjunk borzongás nélkül, nézzünk körül ezen a honlapon és reménykedjünk, hogy a 2010-es turnén útba ejtenek minket is. Ha mégsem, még mindig választhatunk: vagy beérjük a Mamma Mia előadásokkal, vagy elmegyünk Kölnbe és ott nézzük meg németül. Nem semmi élmény lehet.