Macskanyelv

Képregénystílusok

Mert megígértem :-)

Bár az újabb képregényekre már nem igazán húzhatóak rá a régi stílus-kategóriák, hagyományosan három eltérő stílust különböztetünk meg:

1. Sematikus stílus (Ligne-Claire vagy belga clean line stílus): A sematikus rajzok fő jellemzője az egyszerű, tiszta vonalak hasznlata. Tipikus az árnyékok hiánya, a geometrikus tagoltság és a realista arányok. A vonalak majdnem teljesen egyenletesek. Az ilyen képregények leggyakrabban statikusak: nem nagyon használnak mozgást imitáló „gyorsaság”-vonalakat. Ezt a stílust népszerűsítette Hergé: csak tiszta, egynemű vonalakat alkalmaz, azonos vastagságúakat és jelentősségűeket – a kiemelést vagy árnyékolást nem vonalak adják. A stílus gyakran használ erőteljes színeket és a klasszikus képregény-szerű karaktereket alkalmasint realista háttérrel kombinálja. A rajz befejezésekor a vonalakat tiszta feketével újratisztázzák.

Hergé számára a stílus nem csak formát jelentett, hanem a tartalmat is befolyásolta: a linearitás követelményét a történetvezetésre is alkalmazta. A stílus a legnagyobb népszerűségnek az ’50-es években örvendett, ezért aztán a ’60-as évek végére már oldschool-nak is minősült és kiment a divatból. A ligne claire kortárs használata gyakran ironikus, vagy mindenféle sötét hangulati elem kiemelésére szolgál.

2. Realista stílus: A realista képregény fáradságosan részletes. A lehető legnagyobb erőfeszítéssel készül azzal a céllal, hogy a képregényt meggyőzően élethű legyen, miközben megmaradjon rajzolt jellege. Ezt a hatást gyakran megerősíti a gyakran egyenetlen színezés, ami ebben az esetben kevésbé jelentős, mint a sematikus vagy dinamikus képregényeknél. Híres példák Jerry Spring (Jijé), Blueberry (Giraud) vagy Thorgal (Rosinski).

3. "Képregényi-dinamikus" stílus (Marcinelle iskola): A „École de Marcinelle” egy, a Joseph Gillain által a II. Világháború után alakított belga csoportot jelöl, ami főleg a Marcinelle városban (Charleroi mellett) szerkesztett Spirou c. hetilap körül gyűlt össze. A Spirou és a Pilote is majdnem kizárólag ilyen stílusú képregényeket publikál(t). Ezek a képregények vázlatos, felkavart, néha zavaros rajzokból állnak, a rajzok hangsúlyozására különböző vastagságú vonalakat használnak. Stilisztikailag a Marcinelle iskola a mozgás dinamikájának ábrázolásával tűnik ki. Fel.

Le Chat

Philippe Geluck önmagában is izgalmas művész, színész, illusztrátor, humorista. Brüsszeli születésű, gyerekkorától humoristának készült. A Théâtre Hypocrite-ban kezdte a színészi pályafutását, de a Belga Nemzeti Színház több darabjában is játszott. A ’80-as évek óta tévékben is gyakran előfordult elsősorban a belga RTBF-en és a France2-n.

A Le Chat először 1984-ben indult el, egyoldalas terjedelemben hetente jelenik meg a Le Soir-ban, 2004-ben pedig, 20. születésnapján a Le Soir egészét Geluck illusztrálhatta. Az első album ’86-ban jelent meg és azonnal sikeres lett. Az egocentrikus macska népszerűsége és humora bonyolult érvrendszeréből ered, ami általában elképesztően abszurd következtetésekbe torkollik metaforák szó szerint vétele, vagy az átlagos helyzethez tökéletesen életszerűtlen feltételezés hozzáadásával. A Le Chat kultikus hőssé vált Belgiumban (mára már odáig jutott, hogy Brüsszel tömegközlekedési hálózatát reklámozza) és egész Európában egyre ismertebb.

A macskanyelv

Kezdjük egy félreértés tisztázásával: a macskanyelv a magyar vélekedés szerint babapiskóta-formájú csoki, amit azonnal magyar találmányként könyvelünk el: állítólag Gerbeaud Emil kreációja ez is. Bár a belgáknál is fut hasonló, de a világ összes többi részében úgy tudják, hogy a macskanyelv (cat’s tongue, langues du chat) egy francia eredetű édes teasütemény.

Kerestem receptet, de két egyformát most sem találtam: az csak a biztos, hogy haladóknak való sütemény, mert egyrészt gyakorlat kell a formázásához, másrészt meg nagyon gyorsan odaég a széle – holott az a cél, hogy az egész fehér maradjon, a széle meg kicsit sárguljon be. Íme a – nálam – nyertes recept, garanciát azonban nem vállalok rá:

Hozzávalók: 80gr cukor / 100gr vaj / 3 tojásfehérje / 100gr liszt / 1 tk vanília-kivonat / 1 tk citromhéj

A vajat és cukrot fehérre verjük. Hozzáadjuk a vaníliát, citromot, beleütjük egyesével a fehérjéket, aztán a lisztet. A masszát cukrászzacskóból sütőlemezre nyomjuk a kívánt formában, majd az egészet 200C-ra előmelegített sütőben 10 percet sütjük, hűtőrácson hűtjük.