Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál:

egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.

Az egyik legjobb első (2) mondat, amivel valaha regény kezdődött. Rejtő irodalmi értékét ne részletezzük: nem biztos, hogy van neki olyanja. Viszont biztos, hogy irodalmon túli értéke van neki dögivel, vitathatatlanul. A pasi igazi szerelem, megmagyarázhatatlan és elemezhetetlen – egyike azon keveseknek, akiket évente rituálisan elő kell venni és újraolvasni, akinek a zseniális szövegeit úgy lopjuk, hogy észre se vesszük már. Miatta szégyelljük SasJózsit.

Nézzük szépen sorra, milyen haladási irányokat sejttetnek a fenti sorok:

1. A saláta receptje
2. Orosz konyha
3. Emberünk

Kezdjük a recepttel, az a legkevésbé izgalmas téma:

Hozzávalók: sült disznóhús / főtt krumpli / alma / kemény tojás / főtt, füstölt nyelv / tartármártás / mustár / citromlé / só, bors. Opcionálisan egyes leírások szerint még porcukor / fehérbor / petrezselyem.

Elkészítése végtelenül egyszerű, a szilárd tartozékokat a nyelv kivételével vékony csíkokra vágjuk, a szottyos tartozékokból salátaöntetet keverünk. Alulra megy a saláta, arra az öntet, legtetejére a nyelv, majd így együtt beballagnak a hűtőbe néhány órára érni. Recept vége.

Most, hogy így megtudtuk a titkot, tekintsünk kissé távolabbra:

Az orosz konyha a franciára vezethető vissza mindenféle bonyolult és kölcsönös hatásmechanizmusok miatt. Mivel az ország böhöm nagy és rendkívül változatos, így a konyhája is rengeteg különféle alapanyagot ismer és használ. Valahavolt tanulmányainkból leginkább a zakuszki meg a borscs maradt meg (meg a blincsiki, naná), de ennél azért többet tud az orosz konyha.

Már a scsí sem az a proli kaja, mint amit gondonánk: oké, hogy káposztaleves, de vadhússal, áfonyával készítve eléggé rendben lehet. A borscs számára azonban nem találok mentséget: a céklaleves fújos és kész. Viszont a pirog klassz, nagyon változatosan készítik mindenféle töltelékkel: édessel és sóssal is (személyes tapasztalat: egész könnyű elkészíteni, leszámítva, hogy soha ezen kívül nem találkoztam még olyan tésztával, ami ennyire önálló életet élt: kinyújtom, nyelvet nyújt, majd összemegy vagy 10 centit). Esznek sült és főtt húsokat, saslikot, rengeteg halat, birkát. Salátában jók: uborkán és káposztán kívül céklát, rengeteg nyers hagymát, paradicsomot esznek. Főzeléket is esznek (káposztát – naná, tököt, babot, borsót, lencsét), amit pedig hajlamosak vagyunk hungarikumként elkönyvelni.

És hát isznak. Teát és vodkát, de a kört szükség esetén hajlandóak bővíteni egyrészt a tejeskávé, másrészt az égetett szeszek és borpárlatok irányába.

Emberünk

Rejtő élete olyan volt, mint a könyvei: végtelenül izgalmas, változatos, tragikus, egyedi és eredeti. Utóélete is hasonlóan zaklatott volt, mindaddig, amíg 2000-ben fel nem karolta ügyét az Index törzsasztalának törzsközönsége. 2000. júliusában nyílt ott egy topik, az alábbi témafelvetéssel: „Úgy gondolom, Rejtő Jenő - tragikus sorsa okán is - többet érdemel Magyarországtól, mint egy "E házban élt és alkotott.." táblát... szorgalmazzuk, hogy Rejtő Jenőről utcát nevezzenek el, neki szobrot állítsanak”. Ilyen módon Rejtő lett a tárgya az első (félig) sikeres magyar internetes civil kezdeményezésnek.

A felvetést követően még 2000-ben megalakult a Törzsasztal Alapítvány, hogy a szoborhoz szükséges pénzt összegyűjtse és néhány hét / hónap alatt bő 800.000,- Ft-ot gyűjtött össze.

Az első terv a Mozsár utcát nézte ki a nemes célra – a szobrot pedig a volt Japán Kávéház (R.J. törzshelye, ma Írók boltja) közelében tervezték felállítani. A Mozsár utcáról kiderült azonban, hogy védett a neve, így Ráday Mihály segítségével végül a Pesti Magyar Színház melletti rövid utcaszakasz (korábban Hevesi Sándor tér és a Szövetség utca egy része) nyert, ahol R.J. szülőháza is áll. Így végül a Fővárosi Közgyűlés 2001-ben utcát adott R.J.-nek (és vele egyidejűleg állítólag Búvár Kundnak is, bár ilyen nevű utcát nem találtam az utcakereso.hu-n). A tábla leleplezése az ügyhöz méltóra sikerült: valaki lelopta a leplet a tábláról, így utcatábla helyett egy házszám táblát lepleztek le, amihez a frissen vasalt lepedőt az egyik lakó prezentálta. A hivatalos eseményt követően az ünneplő tömeg a polgármester vezetésével a Gobbi Hilda Klubba ment és sört ivott. Az 5 órai verekedés érthetetlen okok miatt elmaradt, és gyanús, hogy egyetlen arab démon sem emelte az este fényét.

Párhuzamosan a szoborról is kiderült, hogy az a Liszt Ferenc tér közelében nem állítható fel. A terv szerint R.J. bronzszobra az egyik lámpaoszlopnak támaszkodott volna, amit sértőnek találtak volna a már a helyszínen lévő, talapzaton álló kultúrhéroszok. Így a szobornak is új helyet kerestek, immár a R.J. utca közelében. A történetnek a legjobb tudomásom szerint itt van vége. Az erzsébetvárosi önkormányzat egy millával támogatta a tervet, az Alapítvány gyűjtögeti a pénzt (újra, a 800.000,- Ft fele elment az utcatáblákra). Itt tartunk most, immáron 7 éve, nem valami fényesen.

A téma iránt érdeklődőknek részletek itt és itt.