Az ötlet onnan jött, hogy lecsós szelet volt a vacsora, kicsit kommersz, de életem párja szereti. A körettel voltam bajban, valahogy sem a rizs sem krumli nem illett hozzá. Ekkor villant be a tojás, omlettet sütöttem hozzá. Kis meglepődés után végül osztatlan sikert arattam... Régen csináltam, és ezért utána néztem. Az omlettet szinte minden konyha ismeri, még az angol is. Számtalan változatban készítik, van aki felveri a tojás habját, van aki nem (ez utóbbi verzió szerintem nem igazi omlett), lehet elksézíteni sósan, édesen, tejjel tejszínnel, lehet gombát, hagymát szalonnát, csümölcsöt keverni a tojáshoz. De meg is lehet tölteni. Szóval akinek megjött hozzá a kedve:
3 tojás fehérjét habbá verem. A tojások sárgáját kis tejje egy csipet sóval elkeverem, majd hozzá adom a felvert habot. És utána mindenkinek szárnyalhat a fantáziája. A mi kis közös belga barárunk (akinek a feje A. Christie leírása szerint egyébként tojás formájú volt) biztosan az édes változatot preferálná.
Miközben a tojásos ételeket böngésztem rájöttem, hogy az angol konyhában egy jó van: a reggelijük. A klasszikus angol reggeli része a zabkása, gyümölcslé, sült sonka és tojás, piritós, és a különböző jamek. És amit irigyelek: minderre van idejük. A bőséges reggelik Angliában egyébként Viktória királynő idejében terjedtek, és klasszikusan minimum 5 fogásból álltak.
És akik nagyon tudtak reggelizni:
2 megjegyzés:
Nem is tudom, mikor ettem utoljara omlettet....
Van egy kis maradék szalonnabőr azt hazviheti...
Megjegyzés küldése